Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Pokland, I. B.: A népi Lengyelország külpolitikája
újjá, és 300 gyár a Szovjetunióban előállított korszerű gépek és berendezések segítségével működik. A gazdasági kapcsolatok új eleme, hogy Lengyelország részt vesz a Szovjetunióban folyó nyersanyag-kitermelésben, a szocialista közösség más országaival együtt. A háború utáni években a Szovjetunió 10 000 teljes műszaki dokumentációt adott Lengyelországnak, a lengyelek pedig körülbelül 4000 műszaki dokumentációt a Szovjetuniónak. Azóta áttértek a hosszú távú megállapodásokra ezen a területen is, az első ilyen jellegű okmány az 1966— 1980-as évekre szólt, és több mint 1700 témára terjedt ki. A KGST Komplex Programja széles lehetőségeket tárt fel a gazdasági együttműködésre a népgazdasági tervek koordinálására, a termelési szakosítás és kooperáció, a közös tudományos-műszaki tevékenység stb. számára. A szerző külön alfejezetet szentel a szovjet—lengyel külpolitikai koordinációnak, és bemutatja, hogy az milyen kedvező hatással járt Európa politikai helyzetének alakítása, a szocialista közösség nemzetközi pozícióinak erősítése szempontjából. Ebben a vonatkozásban fontos hely illeti meg a szovjet és lengyel külügyminiszterek rendszeres konzultációit. Külön fejezetben foglalkozik a szerző Lengyelország és más szocialista országok kapcsolataival, hiszen, mint hangsúlyozza, az egyes szocialista országok külpolitikáját nem lehet bemutatni a szocialista közösség nemzetközi tevékenységétől függetlenül. A legnagyobb figyelmet az NDK-val és Csehszlovákiával kialakított kapcsolatoknak szenteli. Az NDK, amely 1949. október 7-én alakult meg, már október 12-én közleményben foglalt állást amellett, hogy elismeri az Odera—Neisse vonalát lengyel—német határnak és leszögezte, hogy ez a békehatár lehetőséget ad a lengyel néppel való mindenoldalú baráti kapcsolatok fejlesztésére. A Lengyel Népköztársaság és az NDK következetesen haladnak a KGST keretében megvalósuló gazdasági integráció útján. Együttműködésük olyan haladó formái is kifejlődtek, mint lengyel építő-szerelő brigádok munkája az NDK-ban; a hajók és kikötők hatékonyságának növelése érdekében létrehozták a közös „Interport” szervezetet, öntözési infrastruktúrát fejlesztettek ki az Odera és a Neisse mindkét oldalán stb. A kapcsolatok szorosabbá válásának egyik jele volt az államhatár megnyitása 1972-ben. A Csehszlovák Szocialista Köztársasággal ugyancsak kedvezően alakul a népi Lengyel- ország kapcsolata. Baráti szellemben oldották meg a két ország közötti határvonal végleges kijelölését. A barátság elmélyítésének, a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés erősítésének kérdését jól szolgálták a felső szintű küldöttségcserék. Csehszlovákia komoly összegű hitelekkel támogatta Lengyelország gazdasági fejlődését. Külön fejezetben mutatja be a szerző Lengyelország részvételét a fontosabb nemzetközi kérdések megoldásában, erőfeszítéseit az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása, majd sikeres lebonyolítása érdekében. A nemzetközi politika egyik területe, amelyre Lengyelország fennállása óta nagy figyelmet fordít, a leszerelés. Több fontos kezdeményezést tett a leszerelés előmozdítására, illetve támogatta a Szovjetunió ezirányú javaslatait. Az ENSZ-ben több ízben terjesztett elő határozat- tervezetet a fegyverzetek csökkentése, a közép-európai atommentes övezet létrehozása céljából (az 1957-es Rapacki-terv). Mint a genfi leszerelési bizottság tagja és a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalások résztvevője, kitartóan tevékenykedik azért, hogy a politikai enyhülést a katonai kövesse. Lengyelország aktívan részt vesz a világ egyes körzeteiben kirobbant konfliktusok szabályozásában, különböző nemzetközi bizottságok keretében. Pozitív szerepet játszott a koreai fegyverszünet végrehajtásának ellenőrzésére alakított bizottságban, tagja volt a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak, s katonai egységei kezdettől fogva szolgálatot teljesítenek az ENSZ közel-keleti békefenntartó erőiben. Ezután a szerző áttekinti Lengyelország és a tőkés, valamint a fejlődő országok között 148
