Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vasziljev, V. V.: Az indiai gazdaság és a tőkés világpiac
ző a „fejlesztési dimenziók” problematikáját vizsgálja. Így mindenekelőtt az exportálandó áruk, szolgáltatások és tevékenységek köre, a tervezés módszertani és tartalmi kérdései, az alkalmazandó kereskedelempolitika és az időtényező áll az elemzés középpontjában. Végül is milyen következtetések vonhatók le Magyarország nyugati gazdasági kapcsolatainak jövőjét illetően? A szerző igen mértéktartóan fogalmaz, mentes az átmeneti sikerekből adódó túlzott optimizmustól. Bár reálisan látja a kelet—nyugati kapcsolatok fejlődésére fékezőleg ható politikai és gazdasági jelenségeket, mégsem pesszimista. „A kedvezőbb periódusokban elért eredmények döntő része a rosszabb időszakokban is fennmarad; a kelet—nyugati kapcsolatokban az ellentmondások újratermelődnek, de általában nem olyan módon, hogy a már megoldott problémák válnak kérdésessé, hanem úgy, hogy a kapcsolatok szélesebb, nagyobb szintjén új feladatok várnak megoldásra.” A szerző a kelet—nyugati kapcsolatok mai állapotát — a hatvanas évek dinamikus fejlődésének a hetvenes évek közepétől észlelt megtorpanását — alapvetően a világgazdasági labilitással, valamint a szocialista országok strukturális egyensúlyhiányával magyarázza. Olyan rugalmas „védelmi rendszer” kialakítását tűzi ki célul, amely a termelési és export- struktúra kívánatos irányú fejlesztésével a dinamikus egyensúly megteremtéséhez vezet. Hogy ez megvalósul-e, mikor és milyen ütemben, azt mindenekelőtt az enyhülési politika előrehaladása, valamint ezzel egyenrangú tényezőként a szocialista integráció kibontakozása dönti el. A szerző nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok arányos és dinamikus fejlődése csakis a szocialista gazdasági integráció erősödésével párhuzamosan valósulhat meg. Irreális minden olyan megközelítés, mely „alternatívákról” beszél, illetve feltételezi, hogy a külgazdasági kapcsolatok megszervezése e két területen egymástól függetlenül alakulhat. A nyugati partnerekkel való szorosabb és hatékonyabb együttműködés döntő kritériumaként a szerző a szocialista gazdaságok összehangolt fejlesztését, a termelés és a tudomány jobb kapcsolatát, a többoldalú termelési kooperációk és szakosodás előrevite- lét, azaz a szocialista országok gazdasági integrációjának teljes körű kibontakoztatását emeli ki. Izikné Hedri Gabriella könyvében igen bonyolult kérdések komplex elemzésére vállalkozott. E feladatot rendkívül igényesen, gazdag irodalmi háttérrel és a gyakorlati gazdaság- és kereskedelempolitika terén szerzett tapasztalatokra támaszkodva oldotta meg. A szerző határozott állásfoglalása, világos problémafelvetése és tárgyalási módja számos kérdés kapcsán nyilván vitára és további tájékozódásra serkenti majd az olvasókat. Förincné Istvánffy Hajna V. V. VASZILJEV: Az indiai gazdaság és a tőkés világpiac (Elconomika Indii imirovoj kapitalisztyicseszkij rinok.) F. Nauka, Moszkva, 1976. 268 l. A szerző könyvében a külgazdasági tényezők jelentőségét, szerepét vizsgálja az indiai gazdaság fejlődésében. Elemzi a tőkés világpiacnak az indiai gazdaságra gyakorolt hatását, s feltárja a külső tényezők hatásmechanizmusait az újratermelésben. A függetlenség elnyerése óta India gazdasági fejlődése a tőkés világpiaccal (áru- és tőkepiac) való egyre bővülő kölcsönhatás jegyében alakult. A külkereskedelmi áruforgalom aránya a nemzeti jövedelemhez képest az 1951 — 1955. évi 12 %-ról 1966—1970-re 18 %-ra emelkedett. 1951 és 1972 között India külső állami adósságállománya 146-szorosára növekedett. Míg az első ötéves fejlesztési terv (1951 — 1955) idején a külső erőforrások az összes előirányzott (pénzügyi) erőforrások 9 %-át tették ki, addig a negyedik tervben (1969—1973) 16 %-ot. Mindezt a szerző 145
