Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Izikné Hedri Gabriella: Magyarország a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
KÖNYVEKRŐL 1ZIKNÉ HEDRI GABRIELLA: Magyarország a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokban. KossuthKönyvkiadó, Budapest 1979. 366. I. A szerző a gazdasági integrációnak, a kelet — nyugati kapcsolatoknak, valamint Magyar- ország tőkés kereskedelmi kapcsolatainak elismert hazai szakértője, aki már korábban is több sikeres publikációval jelentkezett. Legfrissebb könyvében a korábban elkülönítve tárgyalt kérdéskörök szintézisét nyújtja. Szigorú történeti-logikai sorrendben bemutatja a világgazdaság két régiójának, a tőkés, illetve szocialista társadalmi-gazdasági berendezkedésű államoknak kereskedelempolitikai koncepcióját. A könyv első része megismerteti az olvasót a kelet—nyugati gazdasági együttműködés objektív és szubjektív tényezőivel, az együttműködés egyes korszakainak fő jellemzőivel. A második rész az igények és a lehetőségek alapos elemzésére támaszkodva, Magyarország konkrét részvételét mutatja be a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokba. A kereskedelempolitika fogalmának különböző, klasszikus és újabb keletű értelmezései ismertek. A szerző komplex vizsgálati módszeréből adódik, hogy a kereskedelempolitikát az országok külgazdasági kapcsolatainak egészét befolyásoló állami intézkedések ösz- szességére vonatkoztatja. A kelet—nyugati kapcsolatok rövid áttekintéséből is kitűnik, hogy a nemzetközi gazdasági és politikai viszonyok igen szoros kölcsönhatásban állnak egymással. „Bár a politikát a gazdaság határozza meg, ez mindig közvetve, az osztályviszonyok által meghatározott, kölcsönösen összefüggő társadalmi, belpolitikai, katonaű ideológiai, szociálpszichológiai és más jellegstruktúrák ellentmondásos rendszerén keresztül érvényesül” — idézi a szerző V. I. Gant mant. (Az imperializmus gazdasági fejlődése és külpolitikája. Kossuth Könyvkiadó 1974.) Végeredményben tehát a kelet—nyugati kapcsolatok reális értékelése feltétlenül megkívánja a gazdasági, politikai, társadalmi, történelmi stb. tényezők bonyolult komplexumának áttekintését. Az is nyilvánvaló, hogy „meg kell vizsgálni a két világrendszer erőviszonyainak változását, emellett az egyes régiókon belüli átrendeződéseket, főleg az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, illetve a vezető tőkés országok közötti erőeltolódások tükrében.” A kelet—nyugati kapcsolatok eddigi alakulásában három periódust különböztet meg a szerző. így igen érdekes történeti áttekintést ad az ötvenes évek hidegháborús korszakáról, az embargópolitika csődjéről, majd az enyhülési folyamat megtorpanása, illetve „bonyolultabbá válása” a jellemző. A tőkés világ- gazdasági válság jelenségeinek a felszínre törése új, minőségileg különböző periódust nyitott a kelet—nyugati gazdasági együttműködés területén. Az együttműködést befolyásoló külső tényezők módosultak: a tőkés világgazdaság nyílt válsága éppen arra az időszakra esett, amikor a szocialista országok kezdtek áttérni a gazdasági növekedés exten- zív szakaszáról az intenzív periódusra. 142
