Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és többoldalú találkozók és egyéb események alkalmából(1979.január-március)
mindkét párt tevékenységét gazdagítják, és elősegítik azt, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió előtt álló feladatokat összehangoltan és mindkét fél számára előnyösen oldják meg. A találkozón áttekintették a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlesztésének távlati kérdéseit. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a kooperáció és a termelési szakosítás folyamatának további elmélyítése a kétoldalú kapcsolatokban, valamint a hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósítása a KGST keretében szilárd alapot nyújt Magyarország és a Szovjetunió további gazdasági fellendüléséhez, az egész szocialista közösség gazdasági teljesítőképességének növeléséhez. Kádár János és Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió a szocialista közösség többi országával és minden más olyan erővel együtt, amely felelősséget érez a jelen helyzetben, a világ politikai légkörének megjavítására törekszik. A hadászati támadó fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások sikeres befejezése megfelelne ennek a célnak. A Varsói Szerződés Szervezete tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai nyilatkozatában megjelölt program arra irányul, hogy elmélyítsék az enyhülést, fordulatot érjenek el a leszerelés terén. Nagy fontosságú az is, hogy megvalósítsák mindazokat az új kezdeményezéseket, amelyek e program valóra váltását szolgálják, kössenek megállapodást az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részvevői arról, hogy egyikük sem alkalmaz a másik ellen elsőként nukleáris vagy hagyományos fegyvereket, állapodjanak meg a bizalmat erősítő új intézkedésekről. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere során Kádár János és Leonyid Brezsnyev különösen nagy figyelmet szentelt a délkelet-ázsiai helyzetnek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítéli Kína agresszióját a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen, és internacionalista kötelességének tekinti, hogy hatékonyan nyilvánítsa ki Vietnam iránti szolidaritását. Vietnam, függetlenségéért harcolva, egyúttal a béke és a biztonság megszilárdításáért küzd, azért harcol, hogy a népek érvényesíthessék útjuk önálló megválasztásának jogát. Ezért a vietnami nép segítése a békéért, a szabadságért, az igazságért harcoló minden erő közös feladata. Peking most azt közli, hogy megkezdi a VSZK területére behatolt kínai csapatok visszavonását országa határán belülre. Ezt a döntést a kínai vezetők kijózanodása jelének lehet tekinteni, ha ténylegesen meg is valósítják. Miért van azonban akkor szükség fenyegetésekre, a Vietnamhoz intézett ultimátumokra, arra a képtelen követelésre, hogy ismerjék el Kína jogát az új agresszióra? Ebben a térségben a békét csak a kínai csapatok teljes és feltétel nélküli kivonása, a Vietnam-ellenes határprovokációk megszüntetése állíthatja helyre. Kádár János megismételte azt a meghívást, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége Leonyid Brezsnyev vezetésével tegyen hivatalos látogatást Magyarországon. Leonyid Brezsnyev köszönetét mondott Kádár Jánosnak a meghívásért, és kijelentette, hogy a szovjet fél nagy örömmel tesz eleget annak. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívélyes, baráti légkörben folyt le, minden megvitatott kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. A találkozón részt vett Kons^tantyin Kus^akov, az SZKP KB titkára és A.nato!ij Blatov, az SZKP KB főtitkárának munkatársa. Népszabadság, 1979. március 7. 138
