Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok
dott határozat az integrált nyersanyagprogram végleges tető alá hozására irányuló erőfeszítések felgyorsítására hívott fel. A közös pénzügyi alap létrehozása azonban korántsem jelenti azt, hogy az integrált program működőképes. Még mindig hátra van az egyes áruszervezetek létrehozása, amely talán a közös alap megteremtésénél is nehezebbnek és bonyolultabbnak ígérkezik. Az integrált programról s a közös alapról folyó tárgyalások nehézségeire célozva, 1978 nyarán találóan állapította meg az UNCTAD nyersanyagosztályának igazgatója: „az integrált program nem szűnik meg, csak átalakul”. Én itt úgy vélem, hogy az integrált program egy átalakított, az eredetinél kevésbé beavatkozó változata fog megvalósulni valamikor a nyolcvanas évek elején. Néhány következtetés A hagyományosan problematikus termékeknek számító nyersanyagok és energiahordozók a hetvenes években a nemzetközi gazdasági kapcsolatok központi fontosságú tényezőivé váltak. Ebben a helyzetben erőteljesen fokozódtak a nyersanyagpiacok szabályozására irányuló törekvések. Ezzel összefüggésben nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy a piacokat szabályozni kell vagy pedig a szabadpiaci erők játékának kell átengedni őket. Amint igyekeztem rámutatni, a piacok már régóta nem „szabadok”, a szabályozás ilyen vagy olyan formája hosszú ideje jellemzője a legtöbb nyersanyagpiacnak. A fontos az, hogy a piacokat ki szabályozza, milyen célból, és kinek az érdekében. A nyersanyagpiacok stabilizálására, szabályozására irányuló törekvések rendszerint a rövid távú piaci problémák csillapítására irányulnak, a hosszú távú strukturális problémák általában érintetlenek maradnak. Másként fogalmazva: a nemzetközi szabályozási kísérletek rendszerint a piaci mozgások jelenségeivel, s nem a krónikus instabilitás strukturális okaival foglalkoznak. A nemzetközi piacok megjelenítik, de nem feltétlenül okozzák az egyensúlyi problémákat. A nemzetközi nyersanyagpiacok átfogó rendezése és az új nemzetközi gazdasági rend megteremtésének követelése a fejlődő országok tudatos erőfeszítései eredményeként olyannyira összefonódott, hogy azt a látszatot kelti, mintha az „új nemzetközi gazdasági rendért” folyó küzdelem csupán egy „új nemzetközi nyersanyagpiaci rend” megteremtését célozná. Kétségtelen, hogy a gazdaságilag fejlett országokkal szemben a fejlődő országok az ásványi nyersanyagok és energiahordozók területén rendelkeznek a legjelentősebb tárgyalási erővel, ezért taktikailag helyesnek tűnik, hogy az új nemzetközi gazdasági rend megteremtését legerőteljesebben erről az oldalról közelítik meg. Látni kell azonban azt is, hogy a nyersanyagproblémákra való egyoldalú koncentráció oda vezethet, hogy a nyersanyagtermelés és a nyersanyagpiacok jelentősége túlértékelődik a fejlesztési folyamatban. Akárcsak az új nemzetközi gazdasági rendért folyó küzdelmek, a nyersanyagpiacok rendezésére irányuló új törekvések is alapvetően elosztási (mégpedig globális jövedelem46
