Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 2. szám - Nemes Pál: A nemzetközi helyzet napjainkban

változtassák a nemzetközi erőviszonyokat, mindenekelőtt a katonai erőviszonyokat. Céljuk a világban jelenleg kialakult erőegyensúly megbontása, nyugati erőfölény biztosítása, amelynek alapján politikai engedményekre kényszeríthetik a szocialista országokat s egészen más irányt adhatnak a nemzetközi fejlődésnek.

— Az erőfölény egyik legalkalmasabb eszközének tartják a szüntelen és erőteljes fegyverkezést. Szerintük a fokozott fegyverkezés, amellett, hogy a katonai erőviszonyokat az Egyesült Államok javára billenti, azzal az előnnyel is jár, hogy a szocialista országokat — úgymond — erejükön felüli improduktív kiadásokra kényszeríti, s ezáltal nagy anyagi eszközöket von el a gazdaságtól. így a szocialista országok végső fokon arra kényszerülnek, hogy csökkentsék népük életszínvonalát, s ez elégedetlenséghez, zűrzavarhoz, esetleg a szocialista rendszer alapjainak megingásához vezetne.

A fegyverkezéssel kapcsolatos amerikai politikának az a gyakorlati terméke, hogy felélénkült a fegyverkezési hajsza — az amerikai fél és a NATO lassítja, akadályozza a leszerelési tárgyalásokat. Nem mernek nyíltan kiállni a leszerelés gondolatával szemben, de húzzák az időt, elfogadhatatlan javaslatokkal hozakodnak elő, halogatják az egyes tárgyalások befejezését. Ilyen taktika érvényesült a SALT II-vel kapcsolatos tárgyalásokon, ez látható a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon és más leszereléssel kapcsolatos megbeszéléseken.

— Az amerikai propaganda néhány év óta átfogó kampányt folytat a Szovjetunió és más szocialista országok ellen az emberi jogok védelme ürügyén, sőt ezt az állami politika rangjára emelték. Ehhez azonban hiába fűztek nagy reményeket. A népeket ma már nem lehet mesékkel traktálni. A szocializmuson, a legemberségesebb társadalmi rendszeren számonkérni az emberi jogokat egy idejétmúlt és elembertelenedett társadalom nevében és hallgatni azokról az országokról, amelyekben sárba tiporják az emberi jogokat — nos, ez a képmutatás gyorsan lelepleződött. Éppen ez a fő oka annak, hogy a kampány saját ellentmondásaiba bonyolódva, mindinkább bumeránggá változik.

— Az amerikai szélsőséges körök reménye, hogy a szocialista országokban a burzsoá rendszerrel rokonszenvező „ellenzéket” hozhatnak létre, s ezt az „ellenzéket” kívülről és nyíltan támogathatják a szocializmus rendszere elleni harcban, szertefoszlott. Ez nem jelenti azt, hogy a jövőben felhagynak az ilyesféle módszerekkel.

— Itt-ott jelek vannak arra, hogy az imperialista körök valamiféle új gazdasági embargó bevezetését fontolgatják. Az embargót az ötvenes évek módszerének megfelelően olyan árucikkekre terjesztenék ki, amelyekre a szocialista országoknak nagy szükségük van s amelyek visszatartásával azt hiszik, gyengíthetik a szocialista országokat, csökkenthetik gazdasági, következésképp katonai teljesítőképességüket.

— Az új politikát jellemzi a szocialista országokkal szembeni erősebb szelektivitás. Ennek a célja régóta világos: éket verni a Szovjetunió és a többi szocialista ország közé, hogy meggyengítsék azt az erőt, amely a leginkább képes befolyásolni a nemzetközi politikát.

— Végül, e stratégia igen fontos eleme az úgynevezett kínai kártya kijátszása a Szovjetunió, a szocialista országok s általában a szocializmus, a haladás ellen. Amerikai politikusok korábban is törekedtek erre , de egyfelől nem voltak elég biztosak en17