Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés

járnánk azonban az igazságtól, ha azt gondolnánk, hogy a tervezet teljes mértékben a tengerparttal nem rendelkező államok álláspontját tette magáévá. Mint sok más kérdés­ben, a tervezet itt is kompromisszumos megoldásokat keresett, és egyúttal engedménye­ket tett a tranzitállamoknak is. Ez mindenekelőtt abban tükröződik, hogy a kijutási jog tényleges megvalósításának feltételeit és körülményeit az egymással kötött megállapo­dások rendezik. Jelentőségének megfelelően a továbbiakban ismertetem és kommentálom a X. rész idevonatkozó kilenc cikkének (124—132) legfontosabb intézkedéseit. A 124. cikk a fogalommeghatározásokat adja. Míg a tengerparttal nem rendelkező állam, a tranzitállam és az átmenő forgalom meghatározása adott, és nem okoz különö­sebb vitát (mint láttuk, tranzitállam lehet tengerparttal nem rendelkező állam is), addig a vita a közlekedési eszközök fogalomkörének meghatározásáról folyik. A 124. cikk 1. bekezdésének d) pontja ugyanis csak a hagyományos közlekedési eszközöket sorolja ide, míg a 2. bekezdés csak lehetőséget ad arra, hogy a tranzitállamok beleegyezésével más eszközöket is igénybe lehessen venni.32 Egyes afrikai államok a repülőgépet is közle­kedési eszköznek kívánták — az egyezmény alkalmazásán belül — elismertetni, de az ellenállás miatt erről még említés sincs a tervezetben, bár a 2. bekezdés alapján erre lehe­tőség van. A 125. cikket az egész rész kulcsrendelkezésének lehet tekinteni, amelyben a terve­zet leszögezi a tengerhez való ki- és visszajutás jogát és az áthaladás szabadságát. Mivel a cikket lábjegyzetben teljes egészében közlöm33, ezúttal csak a következőket hangsúlyo­zom: Az első bekezdés első mondata tartalmazza a tengerhez való kijutás jogának indok­lását, azaz a nyílt tenger szabadságára és az emberiség közös örökségére vonatkozó jogok gyakorlására hivatkozik. Hadd emeljem ki, hogy az emberiség közös örökségének fogal­ma az új tengerjogi rendelkezéssel kapott polgárjogot, és természetesen a tengerhez való kijutással kapcsolatban nem szerepelt sem az 1958-as genfi, sem az 1965-ös New York-i egyezményben. A második bekezdés, mint már korábban rámutattam, a tranzitállamok számára igyekszik megteremteni az egyensúlyt, amikor az átmenet gyakorlása feltételeinek és körülményeinek meghatározását a tranzitállamokkal kötendő megállapodásokra bízza. A második bekezdésben foglalt biztosítékokat hivatott még jobban megerősíteni és körülbástyázni a harmadik bekezdés, amelynek kategorikus megfogalmazását a tenger­parttal nem rendelkező országok túlzottnak tartják, és érthető módon kifogásolják. A X. rész további cikkei a 125. cikkben megfogalmazott fő szabály végrehajtását szolgálják. A 126. cikk a legnagyobb kedvezmény elve alkalmazásának kizárását mondja ki harmadik állam felé azokban az esetekben, amelyekben a tranzitállam a tengerparttal nem rendelkező államnak — éppen az utóbbi sajátos helyzete miatt — nagyobb terjedel­mű jogokat és kedvezményeket biztosít, mint más államoknak. A 127. cikk első bekezdése azt a szabályt erősíti meg, hogy az átmenő forgalomra — a különleges szolgáltatások díjain kívül — semmilyen vám, adó vagy egyéb illeték nem róható ki. 15

Next

/
Thumbnails
Contents