Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés
3. Ilyen előzmények után kerül sor arra, hogy az ENSZ III. tengerjogi konferenciájának napirendjén ismét szerepel a tengerparttal nem rendelkező államok tengerhez való kijutásának kérdése. A konferencia eddigi ülésszakain27 a kérdéssel jelentőségének megfelelően foglalkoztak. Az általános vita, valamint a különböző tervezetekről folytatott vita alapján megállapíthatjuk, hogy továbbra is két fő kérdésben csúcsosodnak ki az ellentétek:28 — az egyik kérdés az, hogy a tengerhez való kijutás automatikusan érvényesíthető jogszabály-e, vagy pedig olyan jogelv, amely a tranzitállamokat csupán arra kötelezi, hogy tárgyalásokat folytassanak a kérdésről, és a tárgyalások alapján két- vagy többoldalú egyezményben szabályozzák az áthaladást. — A másik kérdés szintén „régi ismerős”, a viszonosság kérdése, azaz, hogy az 1965. évi New York-i egyezmény 15. cikke mondja: „Az egyezmény rendelkezéseit a viszonosság alapján kell alkalmazni.” a) A tranzitországok közül néhányan a konferencián is mereven ragaszkodnak ahhoz az alaptételhez, hogy az állam területi főhatalmát nem lehet alárendelni egy másik állam — akármennyire jogos — érdekeinek. Ezért, ezen államok szerint, kimondottan a két állam ügye, hogy milyen feltételekkel állapodnak meg a tranzitáthaladás szabályozásában. Ezzel szemben a tengerparttal nem rendelkező országok képviselői joggal mutatnak rá, hogy sem a szuverenitás általában, sem a területi főhatalom érvényesítése nem lehet abszolút, mindent kizáró elv, különösen a mai világban, a fokozódó kölcsönös függés és együttműködés közepette, az ilyen elzárkózás és akadályozás egyre kevésbé tartható álláspont. Ami a kifejezetten jogi megfontolásokat illeti, jól ismert, hogy az önkorlátozás elve révén a szuverenitás csorbítása nélkül is lehetséges kölcsönösen előnyös megoldásokat találni. A területi főhatalom nemzetközi jogi korlátáira számos példa van. A tengerjogi rendezést illetően elég arra rámutatni, hogy a parti tenger vonatkozásában, amelyre a parti állam fennhatósága szintén kiterjed, ezt a területi főhatalmat a békés áthaladás joga nem kis mértékben korlátozza. Ha a területi főhatalomra való hivatkozással a tranzitállam visszautasíthatja a tengerparttal nem rendelkező állam áthaladását, akkor ez teljesen lehetetlenné tenné annak a más vonatkozásban elismert elvnek az érvényesülését, amely szerint a tengerparttal nem rendelkező államok a parti államokkal egyenlően kell hogy élvezzék a tenger szabadságát. Ugyanakkor a tengerparttal nem rendelkező államok azt is elismerik, hogy az áthaladás joga sem lehet abszolút, azaz nem lehet azt kívánni, hogy az áthaladást a tranzitállam biztonsági, politikai, gazdasági és egyéb érdekeire való tekintet nélkül lehessen megvalósítani. A tranzitállam jogos érdekeit a megkötendő tengerjogi egyezménytervezetének rendelkezései kifejezetten védik. Ugyanakkor azzal is egyet lehet érteni, hogy az egyes sajátos problémák megoldása végett kétoldalú megállapodásokban szabályozzák az áthaladás részletkérdéseit. Arra azonban ügyelni kell, hogy ezeket a megállapodásokat a tranzitállamok ne használhassák fel egyoldalú politikai vagy gazdasági előnyök kicsikarására. 13
