Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - A nemzetközi kapcsolatok európai intézeteinek tanácskozása
nak és a műszaki-tudományos együttműködésnek, de a gazdasági együttműködést nemcsak bilaterális, hanem multilaterális téren is fejleszteni kell. Több felszólaló foglalkozott a SALT II. jelentőségével, illetve a katonai enyhülés fontosságával, a jövő szempontjából döntő leszerelési tárgyalásokkal. A konferencia résztvevőinek jelentős része egyetértett Gurjev szovjet professzor azon véleményével, hogy az enyhülés alakulása szempontjából meghatározó a katonai enyhülés, ugyanakkor csak egy út lehetséges: az enyhülés folyamatának és a békének az erősítése, hiszen az enyhüléshez nemcsak a szocialista országoknak fűződik érdeke. Élénk vita alakult ki a Kínai Népköztársaságnak az enyhüléshez való viszonyát illetően. Több felszólaló úgy vélekedett, hogy Kínát nem lehet elszigetelni a nemzetközi eseményektől, de magatartása, külpolitikai aktivitása nem egyértelmű, illetve sok szempontból akadályozza az enyhülést. A cél nem a KNK elszigetelése, hanem az enyhülés folyamatának erősítése és az, hogy ezt a törekvést a Kínai Népköztársaság is elfogadja. A második kérdéscsoportot Symonides lengyel igazgatóhelyettesnek és A. Pierre- nek, a New York-i Külpolitikai Tanács képviselőjének előadása vezette be. Mind a vitaindítók, mind a felszólalók állást foglaltak az enyhülés mellett, sürgetve a katonai enyhülést, valamint a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztését, éspedig mind bilaterális, mind multilaterális keretek között. A téma kapcsán Gyovai Gyula, a magyar küldöttség vezetője rámutatott, hogy jelenleg még nem kellően tisztázott az enyhülés regionális és globális tényezőinek a fogalma, ezért bizonyos zavarok mutatkoznak a megoldások értelmezése terén is. Ataöv török professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy az enyhülést komolyan zavarja a közel-keleti helyzet, az arab—izraeli viszony, Irán erőteljes fegyverkezése, az Egyesült Államok közel-keleti politikája, illetve fegyverszállításai, melyek messze meghaladják az érintett országok védelmi szükségleteit, így agresszív célokat szolgálnak. A szocialista országok képviselői hangsúlyozták, hogy a fő probléma továbbra is a katonai enyhülés biztosítása, így arra kell törekedni, hogy ezen a téren kézzelfogható eredmények szülessenek. A hangsúlyt a közös érdekekre helyezzük, amelyek elősegítik a megoldást. Az enyhülésben mindenekelőtt az együttműködést kell látni, annál is inkább, mert ez megteremti az alapokat a konfliktusok elhárításához. A Varsói Szerződés — minden nyugati propaganda ellenére — nem törekszik semmiféle erőfölényre, így a Nyugaton hangoztatott „aggodalmak” nem indokoltak. A harmadik kérdéscsoport első referátumát Sütő Ottó, a Magyar Külügyi Intézet tudományos osztályvezetője tartotta. Előadásában hangsúlyozta, hogy az enyhülés a kétoldalú államközi kapcsolatok mellett magában foglalja a sokoldalú államközi kapcsolatok, az összeurópai értekezletek rendszerét is. Az ilyen jellegű értekezleteknek eddig három alapvető típusa alakult ki, nevezetesen a helsinki, a belgrádi, valamint az egyes kérdéseket vitató összeurópai tanácskozások. Habár ezek az értekezletek fontos szerepet játszanak az enyhülésben, a lényeg mégis a tettekben van. A cél most nem csupán a felkészülés Madridra, hanem az enyhülés folyamatának erősítése. Nyilvánvaló, ha ezen a téren sikerül jó eredményeket elérni, a madridi összejövetel sikeres lesz. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok azt is mutatják, hogy a sokoldalú kapcsolatokat 122
