Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
A világkereskedelemnek, a nyersanyag- és élelmiszeráraknak, a fejlődő országok adósságainak, a korszerű technika és technológia elterjesztésének kérdései mellett a bizottság látókörében olyan kérdések is szerepelnek, mint a tőkés világgazdaság helyzete, a kelet—nyugati kapcsolatok, a tőkés országoknak a Kínai Népköztársasághoz fűződő viszonya. A bizottságnak az utóbbi kérdésben elfoglalt álláspontjára jellemző Brandt következő kijelentése: „A Kínai Népköztársaság sok fejlődő ország érdeklődésére tarthat számot, hiszen ott véget vetettek az éhínségnek és megoldották a köz- egészségügy és az alapfokú oktatás kérdéseit.” A Brandt-bizottság a probléma megközelítésében legalább három új mozzanatot fedezhetünk fel a Nyugat hasonló szerveinek célkitűzéseihez képest: 1. A nemzetközi gazdasági problémák megoldásának alapja valamennyi ország „kölcsönös érdeke” kell, hogy legyen, nem pedig a jótékonykodás. Ebből kiindulva a bizottság munkájának kezdetétől fogva nem használta a „segítség” fogalmát. Ugyanakkor célul tűzte ki, hogy meggyőzi a nyugati hatalmak kormányait és a legnagyobb tőkés társaságok vezetőit arról, hogy jövőjük a fejlődő országok gazdasági növekedésétől függ. 2. A nemzetközi gazdasági rend problémáinak megoldását a szocialista államok képviselőinek feltétlen részvételével kell keresni. Miként Brandt mondotta, „a kommunista országok szakértőit meg fogjuk hívni és a zárójelentés az ő álláspontjukat is tartalmazni fogja.” 3. A bizottság azt tartja, hogy valóban jelentős fordulatot a világ gazdasági fejlődésének folyamatában csak akkor lehet elérni, ha megállapodnak a leszerelésről. Ezért a bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a leszerelés kérdésének és a fegyverkezési kiadások csökkentésének. Ezek az új célkitűzések, csakúgy, mint a bizottság viszonylagos függetlensége a kormányok napi politikájától (a bizottságban nincsenek olyanok, akik egyszersmind államhatalmi funkciót is betöltenek), lehetővé teszik, hogy a bizottság valamivel tovább menjen a vitás kérdések rendezésére vonatkozó, eddig ismert javaslatoknál. Ám a bizottság javaslatainak mérlegelése során — amelyek tartalmáról egyébként még semmi sem ismeretes — nyilvánvalóan célszerű figyelembe venni a következő meggondolásokat. A Brandt-bizottság megalakítása azt az objektív szükségszerűséget fejezi ki, hogy új, egyenjogúbb alapon rendezzék a tőkés államok és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatok problémáit, olyan alapon, amely megfelel a felszabadult országok növekvő szerepének a világfejlődésben. Elsősorban arról van szó, hogy rendezni kell a tőkés világgazdaság nyersanyag- és energiaellátásának kérdését, továbbá, meg kell akadályozni a szakadék és a feszültség további növekedését a tőkés világgazdaság két pólusa között. A tőkés világ mostani gazdasági nehézségei, főként az, hogy a Nyugaton 16—17 millió munkanélkülinek kell munkát találni, arra készteti a tőkés hatalmakat, hogy új utakat keressenek a gazdasági aktivitásuk ösztönzésére, többek között a fejlődő országok széles körű, ellenőrzött és célirányos iparosítása segítségével, amely elősegítené kétmilliárdnyi lakosuk nyomorúságos életszínvonalának az emelését és az intenzívebb gazdasági cserét az iparilag fejlett tőkés országokkal. i íz
