Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
siti a nyugat-európai monopóliumok helyzetét a társult országok potenciálisan nagy befogadóképességű piacain. Lényegesen kiszélesíti az EGK gazdasági befolyási övezetét, bevonja abba Afrika mellett a karib-tengeri és a csendes-óceáni térség országait is. 5. Nyugat-Európa politikai kezdeményezései az „Észak-Dél” párbeszédben Nyugat-Európa, mint a fejlődő országokkal széles körű gazdasági kapcsolatokat fenntartó fejlett tőkés államok fő csoportja, nemcsak aktívan részt vesz a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításával összefüggő kérdések megvitatásában, hanem intézkedéseket is tesz avégett, hogy vezető pozíciót foglaljon el az „Észak—Dél” dialógusban mint új eszmék terjesztője, és így elragadja a politikai kezdeményezést az Egyesült Államoktól. Az ilyen intézkedések közé tartozik például a Római Klubnak „A nemzetközi rend átalakítása” című jelentése, amelyet J. Tinbergen vezetése alatt készítettek, továbbá a Willy Brandt vezette „bölcsek” bizottságának tevékenysége; e bizottságnak javaslatokat kell kidolgoznia arra vonatkozólag, hogyan kerülhetnek ki a zsákutcából a tőkés és a fejlődő országok kapcsolatai a 27 állam 1977. évi párizsi értekezletének kudarca után. A Római Klub említett jelentése, amelyet 1976-ban tettek közzé, azzal tűnik ki a szóban forgó kérdéssel foglalkozó terjedelmes amerikai és nyugat-európai irodalomban, hogy átfogóan közelíti meg a globális problémák megoldását, figyelembe véve a fejlődő országok számos gyakorlati javaslatát, és sok józan értékelést tartalmaz. Azt mondhatjuk, ez a szociáldemokrata alternatíva arra, miként lehet az átalakítás problémáját a kapitalizmus érdekében megoldani. A jelentés alapgondolata, kulcsfontosságú eszméje: a gazdasági területen meglevő nemzeti szuverenitás önkéntes korlátozása a nemzetközi szuverenitás javára. Ez a tétel objektíve az új gazdasági rendnek a fejlődő országok által javasolt fő elve ellen irányul; ez az elv: a nemzetgazdaság és a természeti kincsek feletti állami szuverenitás hatékony megerősítése. A jelentés ezzel az elvvel szembeállítja azt a gondolatot, hogy fokozatosan át kell térni a világgazdaság globális nemzetközi tervezésére és irányítására, amelyet nemzetközi szervezeteknek kell megvalósítaniuk. Az új mechanizmusnak mindenekelőtt a föld és az óceán kincseinek kiaknázásával kell foglalkoznia; amelyeket „az emberiség közös örökségének” tekint. E kincsekkel — a jelentés szerzői szerint —- az egész világközösségnek kell rendelkeznie speciálisan meghatalmazott nemzetközi szervezetek révén, nem pedig azoknak az országoknak, amelyeknek területén találhatók. „A világot ma már annyira a kölcsönös függőség uralja — hangsúlyozza a jelentés —, hogy első ízben van szüksége olyan gazdasági rendre, amely az egész földgolyó igényeit figyelembe veszi.” A nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának célja a Timbergen csoportjának értelmezésében az, hogy biztosítsák a „harmonikus globális fejlődést” és megóvják a nemzetközi gazdasági rendszert az egyoldalú és koordinálatlan nemzeti döntésektől. A jelentés javaslatai az egyes konkrét kérdéseket illetően a következők: a) A jövedelmek újraelosztása és a fejlődés finanszírozása A jelentés a Római Klubnak abból a gondolatából indul ki, hogy lassítani kell a 108
