Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
24 százalékát, Niger exportjának 13 százalékát tették ki. De ha számításba vesszük, hogy a társult országokból az EGK-ba irányuló nyersanyagexport teljes volumene mintegy 2 milliárd dollár, akkor nyilvánvaló, hogy a kompenzációs rendszer jelentősége inkább csak jelképes. Kompenzációs kifizetések a stabex keretében 1975-ben (millió dollár) ország kiviteli cikk a konpenzáció mértéke Elefántcsontpart fa 18,0 Etiópia kávé, nyersbőr 17,3 Kongó fa 8,8 Niger földimogyoró 6,5 Ghana fa 6,2 Bénin gyapot 5,2 Togo kávé 3,2 Összesen: 65,2 A pénzügyi és műszaki segítség kérdésében az EGK országai számos engedményt tettek a yaoundéi egyezményhez képest. Lemondtak „a közös piaci vállalatok különleges jogai” keretében kapott kedvezményekről mint a segítségnyújtás feltételéről. A társult országok gazdasági terveinek finanszírozására létesített Európai Fejlesztési Alap öt évre előirányzott keretét 1,2 milliárdról 3,6 milliárd dollárra növelték (az egyezmény résztvevői 9,6 milliárd dollárt követeltek). A társult országok képviselői jogot kaptak arra, hogy aktívabban vegyenek részt az alap pénzösszegeinek elosztásában, az iparfejlesztési tervek kidolgozásában, a fiatal államok nemzeti bankjainak a finanszírozásába való bevonásában. Ám azt, hogy valamely tervet elfogadnak-e vagy elvetnek, végső soron továbbra is a kilencek képviselői döntik el. A Loméban kötött egyezmények értelmében a társult országoknak előnyösebb feltételek mellett nyújtanak pénzügyi segítséget, mint a többi fejlődő országnak: az alap összegeinek 80%-át térítésmentes kölcsönök formájában, a fennmaradó részt hosszú lejáratú hitelek formájában osztják szét, alacsony kamat mellett. Az összegek elosztásának legfőbb kritériuma most a hitelezett országok gazdasági fejlettségi szintje (minél alacsonyabb ez a színvonal, annál nagyobb hányad esik a segítségből az adott országra), nem pedig a lakosság száma, mint a yaoundéi egyezmény értelmében. A loméi egyezményben rögzítették először az EGK és a társult országok ipari együttműködéséről szóló tételt: a cél a társult országok „iparának fejlesztése és diverzifikálása” az EGK-országok magánvállalatainak közreműködésével. Ez az együttműködés olyan területekre terjed ki, mint az infrastruktúra, az energetika, a szakemberképzés és a feldolgozóipar. Tervbe vették egy iparfejlesztési központ létesítését, amely a beruházások összehangolásával és a technológia átadásával foglalkozik majd. Az ipari együttműködésről szóló megállapodás hangsúlyozza, hogy a közösség által finanszírozott ipari objektumok építésébe az egyezmény érvényességének övezetében csak kivételképpen, a kilencek külön engedélyével vonnak be kívül álló országokat. Az egyezmény előirá106
