Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - SZEMLE - Joó Rudolf: Harminc éves a magyar-lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés
nyok diplomáciai sakkhÚ2ásain túl — változatlanul élt a közös, szabadságharcos emlékekből táplálkozó kölcsönös megbecsülés és barátság érzete. Hogy ez mennyire mély és őszinte volt, megmutatkozott a legnehezebb időkben, amikor Hitler fasiszta hadserege megtámadta és leigázta Lengyelországot. A magyar közvélemény többsége a lengyelekkel érzett együtt, és ezt a tényt a magyar kormánynak figyelembe kellett vennie. A magyar társadalom sokféle formában támogatást nyújtott a menekülő, valamint a hazájukban harcoló lengyeleknek. Történetírásunk tisztelettel emlékezik meg azokról a lengyel hősökről, akik népünkkel együtt küzdöttek a magyar függetlenségért, és büszkék vagyunk azokra a magyar hazafiakra, akik — többek között a fasizmus ellen — lengyel földön harcoltak és ontották vérüket a szabadságért. Büszkén nyilváníthatjuk ki, hogy korunkban történelmi magyar—lengyel barátság a réginél sokkal szélesebb, új alapokra helyeződött, és azokon fejlődik tovább. Harminc esztendővel ezelőtt, amikor megkötöttük az első barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, mindkét ország népe a háborús károk helyre- állításán dolgozott. Városaink romokban hevertek, a lakosság igen nehéz körülmények között élt. De rendelkeztünk a legnagyobb kinccsel, a szabadsággal, amelyet a magyar és a lengyel nép számára egyaránt a szovjet hadsereg hozott el. A magyar és a lengyel nép — kommunista pártja vezetésével — élni tudott a történelmi lehetőséggel: a maga kezébe vette sorsának irányítását. Egymást segítve számoltuk fel a háború pusztításait, fejlesztettük a gazdasági, tudományos és kulturális életet, közös erőfeszítéssel láttunk hozzá a kapitalista múltból származó elmaradások felszámolásához és az új, szocialista társadalom építéséhez. Együttes erővel kezdtük meg harcunkat a nemzetközi küzdőtéren is. Az 1948-as szerződés aláírására utazó magyar küldöttség varsói pályaudvari fogadtatásán Dinnyés Lajos miniszterelnök többek között kijelentette: „Most a szabad magyar nép kormányküldöttsége jött el a szabad lengyel nemzethez. Barátságunkat kívánjuk ezzel elmélyíteni és olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyek népeink kölcsönös megbecsülésén, testvériségén, függetlenségén és szabadságán épülnek fel. A magyar nép testvéri üdvözletét és szeretetét küldi a lengyel népnek abból az alkalomból, hogy a két ország és a két népi demokrácia még szilárdabb formát és mély tartalmat nyernek ezzel a barátsági szerződéssel, amelyet itt, a szabadság klasszikus földjén aláírunk.” Az aláírás alkalmából tartott ünnepi beszédekben a szónokok emlékeztettek a két népet évszázadokon át Németország irányából fenyegető veszedelemre. Cyrankiewicz miniszterelnök utalt arra, hogy a népi demokráciák között létrehozott szerződések védelmet nyújtanak a jövőben egy újabb támadással, újabb háborúval és nemzeti katasztrófával szemben. Az aláírt szerződés jelentősége túlterjed az érintett országok határain; biztosítékot jelent a német imperializmus újjáélesztésével szemben. Azok a nyugati kormányok — mondotta a lengyel miniszterelnök —, amelyek ezt nem értik meg, vagy nem akarják megérteni, nem népeik jövője érdekében dolgoznak. A szerződés bevezető része és első négy cikke is tulajdonképpen a biztonság kérdéseivel foglalkozik. Az első cikk leszögezi, hogy a szerződő felek a legteljesebb mér96
