Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
East, Galtung és követőik úgy vélik, hogy ezzel a módszerrel nemcsak a konfliktus kialakulását, szerkezetét képesek megragadni, hanem a nemzetközi konfliktusok tipológiáját is. Bebizonyítható, hogy ez a megközelítés sem megy túl annak megállapításán, hogy a státus-inkongruencia konfliktust eredményez és növeli a nemzetközi rendszer instabilitását. Nem mond semmit a mozgató okok tartalmáról, történelmi fejlődéséről és megoldásának lehetőségeiről. A nemzetközi konfliktusokban rejlő meghatározott történelmi-társadalmi osztálytartalom megmutatása helyett Galtung a nemzetközi rendszer államait, illetve államcsoportjait „topdog”, és „underdog”, „centrum” és „periféria” kategóriákkal strukturálja. Megállapítja, hogy a „topdog” — tehát a magas rangpozíciókkal rendelkező — államok kapcsolatai gyakori interakciójuk folytán sokkal elmélyültebbek, mint az alacsony rangpozícióval rendelkező országok közötti kapcsolatok, sőt az utóbbiak maguk is magas „rangpozíciókkal” rendelkező országokkal keresik a kapcsolatokat. Látható, hogy a nemzetközi konfliktusoknak mint a nemzetközi kapcsolatokban végbemenő osztályharc formáinak helyére a „topdog” és „underdog” országok strukturális ellentéte kerül. Galtung, aki előszeretettel beszél az imperializmusról, nem a tőkés fejlődés egy meghatározott szakaszára gondol, hanem a nemzetközi kapcsolatok rendszerének sajátos strukturális kiformálódására — a „centrumokat” alkotó „topdogok” és a „perifériákat” alkotó „underdogok” között. A társadalmi rendszerek mibenlétének a figyelmen kívül hagyása oda vezet, hogy az imperializmus — mint jellemző függési rendszer kialakulása térben és időben — parttalan strukturális alakzattá válik. Ennek megfelelően a nemzetközi társadalomkan mint sajátos hierarchi- zált rendszerben a különböző „rangpozíciókkal” rendelkező államok és államcsoportok között különböző konfliktustípusok, illetve konfliktusformációk lehetségesek. Az ilyen konfliktustipológia aszimmetrikus struktúrája konfliktusról vagy ún. feudális kapcsolatmintáról beszél abban az esetben, ha „centrumok” és „perifériák” között egyoldalú függőségi viszony és egyirányú interakció figyelhető meg. A „centrum centrumán” vagy a „centrum perifériáján” belül a hasonló vagy egyenlő „rangpozícióval” rendelkező országok között Galtung szimmetrikus struktúrája konfliktusról beszél.18 Míg az első konfliktustípus a tőkés és a fejlődő országok kapcsolatára jellemző, addig a második a tőkés országok interdependens viszonyának leírására alkalmas. Az empirikus elemzés utóbbi lehetőségének érvényét fenntartva Galtung arra utal, hogy a társadalmi rendszerek osztály tartalmától függetlenül az említett konfliktustípusok lényegileg bárhol és bármikor létrejöhetnek. A polgári konfliktuselmélet, illetve konfliktustipológia kísérleteinek metodikai és heurisztikus értékét a nemzetközi konfliktusok marxista megközelítése is elismeri, és a formális-logikai jegyek abszolutizálásával szemben a történeti és logikai elemek elválaszthatatlan egységét hirdeti. Ennek megfelelően a nemzetközi konfliktusok típusainak marxista meghatározása három kritérium-csoporton alapszik.19 Az alapvető kritérium a konfliktus osztály-, illetve társadalmi-politikai természete és tartalma, a konfliktusban részt vevő államok gazdasági, társadalmi és politikai struktúrája, a konfliktusban résztvevők belső osztályerőinek és politikai erőinek megragadása, a társadalmi tudat szerkezete. Az ismertetőjegyek második komplexuma a nemzetközi 77
