Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Pirityi Sándor: A katonai titok, a és fegyverkezés és a biztonság összefüggései
ilyen tájékoztatást a washingtoni szovjet haditengerészeti attasé útján adja, a szovjet haditengerészet pedig az Egyesült Államok moszkvai haditengerészeti attaséja útján. A Szovjetunió és az Egyesült Államok 1974. július 3-án szerződést írt alá a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról. Eszerint a két hatalom 1976. március 31-től betilt, megakadályoz és nem végez 150 kilotonnánál nagyobb robbanóerejű föld alatti nukleáris fegyverkísérletet a joghatósága vagy ellenőrzése alatt álló területen, valamint minimálisra csökkenti föld alatti atomfegyver-kísérleteinek számát. Akárcsak a SALT-meg- állapodásoknál, a felek itt is kötelezik magukat, hogy nem zavarják a másik fél nemzeti technikai ellenőrzési eszközeit, ezenkívül a szerződés céljainak és előírásai végrehajtásának előmozdítása végett szükség szerint konzultálnak egymással. 1976. május 28-án újabb szovjet—amerikai szerződés született, ezúttal a békés célú föld alatti nukleáris robbantásokról. Ez is a nemzeti technikai ellenőrzési eszközökre hivatkozik, de az információszerzés vonatkozásában messzebb megy el, mint addig bármely nemzetközi megállapodás. Előírja ugyanis, hogy mindkét fél „biztosítja a másik fél számára a tájékoztatást és a robbantások helyszínének megközelítését, továbbá együttműködik vele a jelen szerződéshez csatolt jegyzőkönyvben foglalt előírásokkal összhangban”. Már a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződéshez is kapcsolódott egy jegyzőkönyv, amely részletezte például a kísérleti terepekkel, azok geológiai adottságaival, a végrehajtott kísérleti robbantással, az észlelések azonosításával összefüggő adatszolgáltatási igényeket. A békés célú föld alatti nukleáris robbantásokról szóló egyezményhez csatlakozó jegyzőkönyv a közlések, adatszolgáltatások, információk vonatkozásában sokkal messzebb megy. A robbantás előkészítésének szakaszában a robbanótöltet elhelyezésének mélységét egyméteres pontossággal kell jelezni, a csoportos robbantást alkotó elemek gyújtási időkülönbségét pedig tizedmásodperces pontossággal kell megadni. Az előzetes adatokat a tervezett robbantás hatóerejétől függően legalább 90—180 nappal előbb kell a másik félnek megküldeni, majd legalább két nappal a robbantás előtt másodpercnyi pontossággal kell közölni annak időpontját. A robbantás után is van a feleknek adatszolgáltatási kötelezettsége, sőt bármelyik fél egy éven belül kérhet kiegészítő vagy pontosító adatokat, s ezt a kérést a másik fél harminc napon belül köteles teljesíteni. A jegyzőkönyv külön rendelkezik a másik fél számára adott tájékoztatás tulajdonjogáról és az így nyújtott információ nyilvánosságra hozatalának feltételeiről. A SALT-megállapodások egyik kedvező kihatása — éppen a kölcsönös közlések, tájékoztatások, konzultációk vonatkozásában —, hogy a békés célú föld alatti nukleáris robbantásokról szóló 1976-os szovjet—amerikai egyezmény is előírja egy konzultatív vegyes bizottság létrehozását, amelynek keretében a felek a) konzultálnak egymással, megkeresik egymást és az ilyen megkeresésekre válaszul tájékoztatást adnak, hogy biztosítsák a vállalt kötelezettségek megtartása felőli bizalmat; b) megvizsgálják a vállalt kötelezettségek megtartását érintő kérdéseket és a velük kapcsolatos, kétesnek tekinthető helyzeteket; 59
