Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Pirityi Sándor: A katonai titok, a és fegyverkezés és a biztonság összefüggései
állapodásokban körvonalazott közlési rendszer, amelynek működéséről kevés konkrétumot tudunk ugyan, de ez a konkrétum nem negatív, tökéletesíthető és kedvező tapasztalatok birtokában nyilván mind több hasonló megállapodásba építhető be. I. A biztonságpolitikai közlések, illetve a rájuk vonatkozó utalások már szerepelnek az általános és teljes leszerelésről szóló 1962-es javaslatokban, amelyek ugyan nem valósultak meg, de az elmúlt másfél évtizedben tartalmukból számos gondolatot felhasználtak a részleges leszerelésről folytatott tárgyalásokon. ,,A szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésről” szóló szovjet szerződéstervezet, amelyet 1962. március 15-én terjesztettek be, majd számos módosítással és kiegészítéssel tökéletesítettek, 17. cikkében egész sor intézkedést javasol a háború kitörése veszélyének csökkentésére. Itt ugyanúgy megtalálhatók csíráikban a „forró drót” alapelgondolásai, mint az 1975-ös helsinki Záróokmány egyes úgynevezett bizalomerősítő intézkedései. A szovjet szerződéstervezet szerint „a szerződésben részt vevő államok hozzájárulnak ahhoz, hogy a saját nemzeti határaikon belül saját fegyveres erőikkel végzendő nagyarányú had- vagy csapatmozdulatokról előzetes értesítést adnak”. Megjegyzendő, hogy a szerződés a leszerelési folyamat első szakaszától kezdve megtiltotta volna a két vagy több állam fegyveres erőinek részvételével végrehajtott nagyobb arányú közös had- és csapatmozdulatokat. A tervezet előirányozta katonai küldöttségek cseréjét az államok és államcsoportok között, mégpedig ,,a kapcsolatok és a kölcsönös megértés javítása érdekében”. Nem kétséges, hogy a katonai küldöttségek cseréje a biztonságpolitikai információk átadásának és átvételének széles lehetőségeit kínálja. „A szerződésben részt vevő államok hozzájárulnak ahhoz — olvashatjuk a szovjet tervezetben —, hogy kormányfőik között és az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárával gyors és megbízható kapcsolatot létesítsenek.” „Egy békés világban végrehajtandó általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alapvető rendelkezéseinek amerikai vázlata”, ez volt a címe az Egyesült Államok 1962. április 18-án előterjesztett — és 1962—1963-ban több ízben módosított — leszerelési okmányának, amely F fejezetét ugyancsak a háborús veszély csökkentésének szentelte. A fejezet 1. pontjának címe: „Előzetes tájékoztatás a hadmozdulatokról és hadgyakorlatokról”. A 4. pont címe: „Katonai képviseletek cseréje”, az 5. ponté pedig: „A kormányfők közötti érintkezés”. Az információs kötelezettségek a szovjet és az amerikai javaslatban nagyfokú szerkezeti és tartalmi hasonlóságot mutatnak. „A szerződés meghatározott részesei — olvassuk az amerikai vázlatban — a jelentősebb hadmozdulatokról és hadgyakorlatokról előzetes tájékoztatást adnak a szerződés többi részesének és a Nemzetközi Leszerelési Szervezetnek. Az erre a kötelezettségre vonatkozó különleges intézkedések, beleértve a jelentési kötelezettség alá eső hadmozdula53
