Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Lovassy Tamás: A terrorizmus lekűzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések
LOVASSY TAMÁS A terrorizmus leküzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések „Egy társadalmi jelenség sem ördögűzéssel, sem rendeletileg nem szüntethető meg“. (Habermas) I A terrorista cselekmények leküzdésére irányuló nemzetközi erőfeszítések nem új keletűek. 1934. októberében meggyilkolták Marseille-ben Louis Barthou francia külügyminisztert és Sándor jugoszláv királyt. Ezután a Nemzetek Szövetsége — francia javaslatra — egyezmény megkötését kezdeményezte a terrorista cselekmények megelőzéséről. A nemzetközi egyezményt Genfben, 1937. november 16-án, 23 állam csatlakozásával elfogadták. Már ebben is szerepelt az az elképzelés, miszerint bizonyos bűn- cselekmények elkövetése esetén a tettest ki kell adni a kiadatást követelő államnak. Az egyezményt kiegészítő megállapodásban 13 aláíró állam hozzájárult az Állandó Nemzetközi Bíróság keretében felállítandó Nemzetközi Büntetőbíróság megszervezéséhez, a kiegészítő megállapodást azonban egyetlen állam sem erősítette meg, így a Nemzetközi Büntetőbíróság nem is valósult meg. Voltaképpen a második világháború befejezése után kelt életre, amikor a négy nagyhatalom a háborús bűnösök üldözése és megbüntetése céljából felállította a nemzetközi katonai törvényszékeket. A nyugati világ jelenlegi gondjai között a terrorizmus és az ellene vívott küzdelem fontos politikai kérdéssé vált. A terrorizmus megfékezésére és visszaszorítására irányuló erőfeszítésekkel a társadalom legszélesebb körei egyetértenek, de a célravezető módszerek és eszközök tekintetében a különböző erőcsoportok polarizálódása figyelhető meg. Angelo Bolaffi a terrorizmusban a „legitimációs válság egyik strukturális jelenségét” látja, „amelyet ma — jóllehet igen különböző szakaszokban — az egész kései kapitalizmus ismer. Ez a jelenség politikailag súlyos, és az egész demokráciára nézve veszélyes”.1 A szerző véleménye szerint alapvetően érvényesülnie kell a jogállam szigorának, de biztonságának és garanciájának is: „a terroristák nem politikai foglyok, s nem is túszok az állam kezében”. 17
