Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Sz. Kiss Csaba: Az Ausztrál külpolitika változásának fő iránya
ben a tiszteletére rendezett ebéden az ausztrál kormányfő így nyilatkozott: „Ausztrália üdvözli az enyhülést, nemcsak azért, mert viszonylagos stabilitást és félelemmentességet eredményez, hanem azért is, mert elősegítette olyan feltételek kialakulását, amelyek között a hozzánk hasonló közepes hatalmak függetlenebb politikát folytathatnak.”36 A kapcsolatok fejlesztése nyomán a Szovjetunióba irányuló ausztrál export két év alatt (1975— 76-ra) mintegy két és félszeresére nőtt — éppen olyan időszakban, amikor például a Nagy-Britanniába és az NSZK-ba irányuló export — a gazdasági válság hatására — visszaesett. Ausztrália külkereskedelmi forgalma a fontosabb partnerekkel az 1975/76-os pénzügyi évben (millió ausztrál dollár) Export Import Japán 3 112,9 1 609,5 Egyesült Államok 969,0 1 655,6 Nagy-Britannia 402,5 1 108,7 NSZK 292,5 543,6 Franciaország 206,5 138,8 Olaszország 206,7 192,1 EGK összesen 1 410,0 2 228,0 Szovjetunió 371,7 3,7 Kína 219,8 68,9 Forrás: Quarterly Economic Review, 1977. 1. sz. A Fraser-kormány tevékenységének mérlege (1976—1977) A liberális—agrárpárti koalíció Malcolm Frasernek, a MacMahon-kormány egykori „erős kezű” hadügyminiszterének vezetésével győzött az 1975. decemberi választásokon, és pozícióit az 1977. december 10-i — taktikai okokból egy évvel előbbrehozott — választásokon megszilárdította. A fordulat az említett belpolitikai nehézségek mellett összefüggött a fejlett tőkés országokban meglevő enyhülésellenes erők aktivitásának általános fokozódásával. Az Egyesült Államok Nixon elnök bukása után növelte erőfeszítéseit, hogy visszaszerezze vezető szerepét a kapitalista világban, megszilárdítsa az imperialista szövetségi rendszerek kohézióját. Az enyhülésellenes politikai nyilatkozatokat 1975 őszétől (Ford elnök például magát a détente szót is kiiktatta politikai szótárából) a leszerelési tárgyalások befagyasztása, a fegyverkezési hisztéria felszítása, a szocialista országok ellen indított különféle kampányok kísérték. Előtérbe került a fejlett tőkés országok közötti együttműködés fokozása („trilateralizmus”), az egységes nyugati magatartás kialakítása a fejlődő országokkal és a szocialista világrendszerrel szem45