Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Zsurkin, V. V.: Az USA és a nemzetközi politikai válságok
kutatások metodológiáját, különösen az új módszereket, a nemzetközi válsághelyzetek modelljeit és az elemzések más olyan új formáit, amelyeket az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalát kidolgozó és megvalósító szervek a gyakorlatban alkalmaznak. A könyv második részében (IV—VI. fejezet) a szerző azt vizsgálja, hogyan módosult az Egyesült Államok viszonya a nemzetközi konfliktusokhoz és válságokhoz a megkezdődött enyhülés viszonyai közepette. Bemutatja a hidegháborútól a nemzetközi biztonság megszilárdítása és a békés együttműködés felé való fordulat híveinek és ellenfeleinek küzdelmét, ennek a küzdelemnek a hatását arra a folyamatra, amely korunk realitásainak elismeréséhez vezet. A könyv végül áttekinti azokat a kedvező változásokat, amelyek a 70-es évek elején a szovjet—amerikai kapcsolatokban végbementek és amelyek fontos alkotó részei az enyhülés általános folyamatának a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban. A I. fejezetben, amelynek címe „Az Egyesült Államok nemzetközi válságokhoz való viszonyának fejlődése”, a szerző bemutatja a „válságpolitika” szerepét és helyét Washington katonai politikai doktrínáiban. Többek között leírja, hogyan modernizálták az amerikai hadsereg alakulatait, alkalmassá téve azokat válsághelyzetekben való gyors bevetésre. Rámutat arra, hogy milyen operatív válságtörzseket hoztak létre az elmúlt évek folyamán a „válságirányítás” mechanizmusának kidolgozása érdekében. „A tudomány felhasználása a válságpolitika kidolgozásában” című II. fejezetből kitűnik, hogy a nemzetközi konfliktusok és válságok tanulmányozásában és az amerikai politikával kapcsolatos ajánlások kidolgozásában különleges szerepet töltenek be a hatalmas tudományos kutatóközpontok („gondolatgyárak”), amelyeket közvetlenül vagy közvetve az amerikai hadügyminisztérium hozott létre. A válságmodellek készítésével kapcsolatban a szerző hangsúlyozza, hogy a műveletek kutatásának keretében, a mennyiségi elemzéssel összefüggésben többek közt matematikai modelleket alakítottak ki a játékelmélet (vagy a hadászati játékelmélet) alapján, ami a matematikának a konfliktushelyzetek kutatására kidolgozott ága. Spekulatív módon használták fel a játékelméletet mint alkalmas módszert arra, hogy az Egyesült Államok közvéleménye előtt bebizonyítsák a Pentagon szolgálatában levő tudósok, az „akadémiai stratégák” elgondolásainak tudományos jellegét. Az „akadémiai stratégák” elemzéseikben figyelmen kívül hagyják a két alapvető társadalmi-gazdasági alakulat, a szocializmus és a kapitalizmus közötti kölcsönös viszonyt, ami pedig korunkban fő tényezőként határozza meg a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Megállapítható, hogy bár a játékelmélet egyes aktív hívei bizonyos mértékig csalódtak ebben a teóriában, a játékelmélet hatást gyakorolt és gyakorol mind a kutatásokra, mind pedig az amerikai külpolitikai irányvonal kidolgozására. A III. fejezet címe: „Az Egyesült Államok és a hetvenes évek elejének válságai (Indokína, Közel-Kelet, Dél-Ázsia).” Itt a szerző azzal foglalkozik, hogyan nyilvánult meg az intervenciós tendencia az amerikai külpolitikában az említett földrajzi térségekben kirobbant válságokkal kapcsolatosan. A IV. fejezet „Az intervencionizmus disz- kreditálódása” címet viseli. Ebben a szerző rámutat, hogy az Egyesült Államok „válságpolitikája” a hetvenes évek elején két tényező hatására módosult: egyfelől éreztette hatását a hidegháborús időszak régi intervenciós irányvonala (ezt a katonai-ipari komplexum hatalmas erői védelmezték és ösztönözték), másfelől pedig megnyilvánult a korszak új realitásainak, az erőviszonyokban végbement változásoknak és más világméretű változásoknak, magában az Egyesült Államokban tapasztalható módosulásoknak a hatása. Az 1970-es évek elején az amerikai vezető körök változtattak a nemzetközi konfliktusokkal és válságokkal kapcsolatos politikájukon. Ez részét képezte az amerikai külpolitika ez időszakban végrehajtott átértékelésének. Washingtonnak a kapitalista világon belül jobban kellett számolnia az új erőközpontokkal, Nyugat-Európával és Japánnal. Az Egyesült Államokban a tömegek hangulata megváltozott, a hetvenes évek elején a politikailag aktív amerikai lakosság többsége fellépett a vietnami háború ellen. Egyre többen sürget149
