Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - VITA - Nyilas Józzsef: A nemzetközi erőviszonyok és a világgazdasági kapcsolatok a hetvenes években
vannak. A tőkés világrendszerben kialakult zűrzavar felszámolása, súlyos belső gazdasági problémáik megoldása, a kialakult legújabb erőviszony-tényezők súlyának csökkentése közös fellépésüket, tevékenységük összehangolását tenné szükségessé, ami óhatatlanul kiszolgáltatná a többi tőkés országot az Egyesült Államok érdekeinek. Az egyre fokozódó tömegharc, a kommunista és munkásmozgalom erősödése, az uralmon levő tőkés kormányok többségének nagymértékű instabilitása viszont a hatalom megtartása érdekében megköveteli a nemzeti érdekek figyelembevételét. E paradox helyzetet jól foglalja össze a Le Monde cikke: „Miután a baj univerzális, tévedés lenne azt hinni, hogy lehetséges bárhol pusztán nemzeti megoldást találni rá. Az egyes országok kormányai persze nem mentesülnek az alól a kötelesség alól, hogy a legégetőbb bajon segítsenek, például megakadályozzák, hogy az infláció felgyorsulása magára a nemzet lényegére sújtson le. De hogyan lehet ezt megtenni anélkül, hogy az ország ne exportálja a szomszédaihoz nemcsak áruinak maximumát — ami normális —, hanem inflációjának, munkanélküliségének, kereskedelmi deficitjének minél nagyobb részét is? A jelenkori dzsungelben csak mások rovására javíthatunk helyzetünkön. Egyre jobban terjed a gondolat, hogy a helyesebb elosztás érdekében döntő cselekvésre van szükség, amit csak olyan hatalom lenne képes elindítani, amely kevésbé van összefonódva a pénzzel.”18 Ilyen „a pénzzel kevésbé összefonódott” hatalom létrehozásáért harcolnak jelenleg a fejlett tőkés országok kommunista és munkáspártjai és e harcban igyekeznek minél szélesebb nemzeti egységfrontot kialakítani. A harcot bonyolítja, hogy a nemzeti és a nemzetközi — azaz elsősorban amerikai — tőkés érdekek között lavírozó tőkés kormányok nemcsak az erősödő baloldal, hanem az utóbbi időben egyre hangosabbá váló jobboldali reakció tüzébe is kerültek, amely egy húron pendül az USA szélsőséges antikommunista erőivel. Ezeket az erőket segíti objektíve — ha nem tudatosan — a fejlett tőkés országok egész sorában aktivizálódó, baloldali mezben jelentkező nemzetközi terrorizmus is. Az enyhülés továbbvitele, kiegészítése a katonai enyhüléssel, a fegyverkezési verseny csökkentésével politikailag kedvezőbb helyzetet biztosít nemcsak a baloldalnak, hanem a hatalmon levő tőkés kormányoknak is, míg a feszültség visszaállítása a szélsőséges reakció érdekeit szolgálná. Csak az enyhülés légkörében folytatódhat a tőkés és a szocialista országok gazdasági együttműködése, amely számos tőkés országban enyhítette a világgazdasági válság következményeit. Az előttünk álló években nyilván folytatódik a termelés és a tőke gyors internaciona- lizálódásának a folyamata, az országok — beleértve az ellentétes társadalmi rendszerű országokat is — interdependenciájának fokozódása az emberiség létfeltételeit érintő területeken és a korszerű termelőerők ésszerű, kölcsönösen előnyös hasznosításában is. így a világ forradalmi erői és a tőkés rendszer közötti osztályharc az eddigieknél bonyolultabb viszonyok és formák között folytatódik, különösen az államok közötti kapcsolatokban. A már hatalmon levő kommunista és munkáspártok, valamint a hatalomért még küzdő pártok harmonikus fellépése a nemzetközi osztályharc és együttműködés kérdéseiben a szocializmus térhódításának minden korábbinál fontosabb kérdésévé válik. » Annál is inkább szükség van e harmonikus fellépésre, mert a fejlett tőkés országok iox
