Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Ustor Endre: Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás
gyakorlatának őszinte hívei és szószólói.21 Feltűnő azért is, mert nincs nyoma annak, hogy a szocialista államok a konzuli kapcsolatokban akár a konzuli kiváltságok és mentességek, akár a konzuli funkciók vonatkozásában kevésbé kedvezményes elbánásban akarnák részesíteni a tőkés államokat, illetve azok konzulátusait, mint a szocialista államokat, illetve azok konzulátusait. A vásár természetesen itt is kettőn áll, és lehet, hogy a tőkés államok vonakodnának velünk a legnagyobb kedvezmény alapján szerződni, de erre nincs adatunk, és arra sem, hogy ezt szocialista részről igényelték volna. Kétségtelen, hogy a legnagyobb kedvezmény záradékának a kikötése a konzuli kapcsolatokban bizonyos nehézséggel jár. Annak, aki a szerződést tárgyalja, szövegét fogalmazza, tisztában kell lennie hazája korábbi kapcsolatainak tartalmával a kérdéses területen. Gondolnia kell arra: „Nem adtunk-e ezen a területen korábban valamelyik államnak olyan kedvezményt, amilyent nem lenne jó megadni annak az államnak, amelyiknek a képviselőivel most éppen a legnagyobb kedvezmény megadásáról tárgyalunk?”22 És továbbá: ha valamely új kedvezményt kíván nyújtani egy új szerződésben valamelyik államnak, arra kell gondolnia: „Nem kell-e ugyanezt a kedvezményt egy korábban vállalt legnagyobb kedvezményes záradék alapján kiterjesztenem arra az államra, amelyiknek a javára ez a korábbi záradék hatályban van?”23 A legnagyobb kedvezmény kikötésének viszont nagy előnye, hogy annak révén a szerződő állam nemcsak megszerzi magának és konzulátusának az egyenlő elbánást a legkedvezőbb szinten, hanem „megszerzi magának ingyen a harmadik államok legtapasztaltabb tárgyalója szolgálatait”,24 az ismeretlen tárgyaló által kialkudott valamennyi kedvező szerződési feltétel egyszeriben az ő javára is fog szolgálni. És végül megszerzi magának eleve mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a vele szerződő állam később bármelyik más államnak megad. A legnagyobb kedvezmény ilyenformán kétoldalú szerződésekkel is a többoldalúság előnyeit nyújtja. A hátrányok és előnyök természetesen mindkét szerződő fél terhére és javára szolgálnak, az egyensúly kérdését azonban befolyásolja az,hogy az adott államnak nagyobbak-e vagy kisebbek-e a belföldi kötelezettségei a külföldi érdekeinél. Vizsgálatomat lezárhatom azzal a megállapítással, hogy mai érdekeink szempontjából konzuli szerződéseink jelenlegi rendszere kielégítő. Azzal a kérdéssel, hogy konzulátusaink számának jelentős növekedése esetén25 változtassunk-e szerződéskötési politikánkon, ma még talán korai lenne foglalkozni. A későbbi döntések meghozatalához ez a kis elemzés talán némi segítségül szolgálhat. 1 1 Az államok jogilag egyenlőek ugyan, de területük, népességük, gazdasági erejük nagyon is különböző. Ezért egyes területeken, különösen a nemzetközi kereskedelemben utat tört magának az az ősi igazság, hogy az egyenlőtlenek egyenlő elbánása igazságtalanul és rejtve hátrányos helyzetet teremt a gyöngék hátrányára és az erősek javára. Innen a fejlődő országok igénye, hogy addig, amíg hátrányos helyzetük meg nem szűnik — ez ma a távoli jövőbe tűnő időpontnak tetszik —, a nemzetközi kereskedelemben és egyéb gazdasági területeken ne egyenlő, hanem kiemelten előnyös (preferenciális) elbá82
