Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Ustor Endre: Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás
— méghozzá egyoldalúan — az 1869. szeptember 2-án kötött kereskedelmi szerződés 6. cikkében: „0 császári és apostoli királyi felsége kormányának jogában áll föconsult, és minden chinai nyílt kikötő, vagy olyan város részére, amelyben kereskedelmi érdekei megkívánják, consult, alcon- sultvagy consuli ügyvivőt nevelni.” (1871: XXXV. te.)* Ugyanilyen teljes szabadságot adott — ugyancsak egyoldalúan — az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés 214. cikke a Szövetséges és Társult Hatalmaknak: „A Szövetséges és Társult Hatalmak Magyarország városaiba és kikötőibe főkonzulokat, konzulokat, alkonzulokat és konzuli ügynököket nevezhetnek ki. Magyarország kötelezi magát, bog ezeknek a főkonzuloknak, konzuloknak, alkonzuloknak és konzuli ügynököknek kijelölését, akiknek nevét vele közölni fogják, elismeri és a rendes szabályok és szokások szerint megengedi feladataik teljesítését.” A legnagyobb kedvezmény fogalma Az idézett rendelkezések egyoldalúan nagy kedvezményt nyújtanak, de nem a legnagyobb kedvezményt abban az értelemben, amelyben a kifejezést általánosan használjuk. A legnagyobb kedvezmény — paradox módon — kevesebbet nyújt, mint amennyit szó szerint ígér. A legnagyobb kedvezmény ígéretéről általában akkor beszélünk, amikor a szerződéses kötelezettség csak akkora előnyökre terjed ki, amekkorákat az ígérő állam bármely más államnak nyújt. Az ilyen ígéret ma általában kölcsönös, vagyis rendszerint kétoldalú. Ez a sommás meghatározás általános jellegű és nem szorítkozik a konzuli hivatalok létesítésére vonatkozóan adott ígéretekre. Kétoldalt'!, de egyenlőtlen szerződések Az idézett kivételektől eltekintve, korai konzuli szerződéseink is kétoldalúan rendelkeznek a konzulátusok létesítésének jogáról. Ez a kétoldalúság sem biztosít azonban egyenlő jogokat Japánnak a Monarchiával 1869. október 18-án kötött kereskedelmi szerződésében. A Monarchiának a konzulátusok létesítéséhez való joga gyakorlatilag korlátlan: „0 császári és apostoli királyi felsége jogában áll egy diplomatiai ügyvivőt, egy föconsult és Japán minden nyílt kikötőjében, vagy ilynemű városában egy consult, alconsult vagy consuli ügyvivőt kinevezni?' Japán joga viszont korlátozottabb és nem terjed tovább, mint az ebben a vonatkozásban a legnagyobb kedvezményt élvező nemzeté: ,,A japáni császár diplomatiai ügyvivőt nevezhet a bécsi udvarhoz és consuli hivatalnokokat az osztrák—magyar birodalom mindazon kikötőibe és városaiba, amelyekben bármely más állam consuli hivatalnokai működésre bocsáttatnak." (1871: XXIX. te. 2. cikk) Kétoldalú kikötések A későbbiekben számos szerződésünk tartalmaz olyan rendelkezést, amelyben a felek kölcsönösen abban állapodnak meg, hogy egymás városaiban, kikötőiben hozzájárulnak 74
