Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Ustor Endre: Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás
USTOR ENDRE Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás A nemzetközi jog egyik alapelve az államok szuverén egyenlősége. Ebből az alapelvből fakad az államoknak az az igénye, hogy őket a többi állam — az államok közösségében egyenlő társaik — más államokkal egyenlő tiszteletben tartsa, egyenlő elbánásban részesítse, illetve — megfordítva — ne különböztesse meg hátrányosan. Az egyenlő elbánás igénye a nemzetközi kapcsolatok sok területére érvényes. Most az egyenlő elbánás kérdését egy szorosan körülhatárolt területen, a konzuli kapcsolatok területén vizsgálom meg — elsősorban Magyarország konzuli kapcsolatai és az őket szabályozó nemzetközi szerződések tükrében.1 I. AZ EGYENLŐ ELBÁNÁS KÉRDÉSE A KONZULI KAPCSOLATOKBAN Ez a kérdés hagyományosan három vonatkozásban vetődik fel: a) a konzuli hivatalok, konzulátusok létesítése, b) a konzuli kiváltságok és mentességek, c) a konzuli funkciók vonatkozásában.2 Ezekben a vonatkozásokban egyenlő elbánásról akkor beszélünk, ha a fogadó állam a küldő államot olyan elbánásban részesíti, mint a vele konzuli kapcsolatban álló többi államot. Felvetődik azonban a kérdés: mi az egyenlő elbánás mértéke akkor, ha a fogadó állam a vele konzuli kapcsolatban álló „többi államot” de facto nem egyenlő, hanem különböző elbánásban részesíti, ami esetleg csak abból állhat, hogy az említett államok közül akárcsak egynek is az említett vonatkozások valamelyikében különös előnyt nyújt. Az államok az egyenlő elbánást ilyen esetekben maguknak lehetőleg azon a szinten igyekeznek biztosítani, amelyik a fogadó államnak a „többi állammal” szembeni gyakorlatában a legmagasabb. Erre a célra a legalkalmasabb eszköz a legnagyobb kedvezmény kikötése, ami a konzuli kapcsolatokban a legújabb időkig rendkívül gyakori volt. Magyarország is ezt a gyakorlatot követte korábban konzuli kapcsolataiban. A következőkben először ezt a gyakorlatot tekintem át, majd a mai gyakorlatot vizsgálom meg az egyenlő elbánás szempontjából. 72
