Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Sz. Kiss Csaba: Az Ausztrál külpolitika változásának fő iránya
létén is bővültek. A kormány úgy érvelt, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat „elválasztja a politikaiaktól”. Az ausztrál politikai irodalom utólag egyöntetűen úgy ítéli meg: a KNK „el nem ismerésének politikáját mindig inkább az Egyesült Államokkal való lépéstartás óhaja határozta meg, mintsem az a meggyőződés, hogy ez a politika helyes”.8 Nem véletlen, hogy az ALP a függetlenség, az önállóság, a kezdeményezőkészség kérdését állította a külpolitikáról folyó parlamenti — és országos — vita középpontjába. „Nem lehet... elég nyomatékosan hangsúlyozni, hogy az ANZUS önmagában és automatikusan nem testesít meg külpolitikát; önmagában és automatikusan nem testesít meg védelmi politikát — jelentette ki Whitlam már 1969-ben. — Az ANZUS kulcs- fontosságú alkotórésze mind védelmi, mind pedig külpolitikánknak; de a politikaalkotó folyamat tűrhetetlen megmerevítése, ha a puszta létezését teszik meg politikának.” Az országnak nem kellene magát mindig „visszavonhatatlanul az Egyesült Államok reakcióihoz láncolnia”, fogalmaztak mások.® A hetvenes évek elejére ugrásszerűen megnőtt Japán szerepe Ausztrália gazdasági életében. A hatvanas évek második felében megindult a hatalmas vasérc-, szén- és egyéb nyersanyagkészletek kiaknázása Ausztráliában, s e nyersanyagok legfőbb vásárlója Japán lett, amely Ausztrália hagyományos exporttermékeinek is egyre nagyobb hányadát vette át. Japán részesedése már 1966—67-ben meghaladta mind Nagy-Britannia, mind az Egyesült Államok részesedését Ausztrália összes exportjában. A Japánból származó import is egyenletesen nőtt, s az ország 1970—1971-re Ausztrália legfontosabb kereskedelmi partnere lett.10 A fejlődésben közrejátszott, hogy az ausztrál mezőgazdasági termékek elhelyezése az Egyesült Államokban és az EGK piacain növekvő nehézségekbe ütközött, és a Nagy-Britanniába irányuló export perspektíváit is rontotta az ország közös piaci csatlakozása. Jellemző, hogy 1962—63-ban R. Menzies még amerikai közbenjárást sürgetett, hogy eltántorítsa Nagy-Britanniát a Közös Piactól. A hetvenes évek elejére az angol piac kedvezményeinek elvesztése már nem érintette az országot olyan súlyosan. A brit orientáció jelentőségének egy részét más vonatkozásokban is egyre inkább átvette Japán. A japán—ausztrál politikai kapcsolatok fejlődését fékezte a második világháború éveiből fennmaradt bizalmatlanság. Japán részről már a hatvanas években felmerült az az igény, hogy a szoros együttműködést szerződéses alapokra kellene helyezni. Tokió szerette volna, ha Ausztrália ugyanolyan gazdasági feltételeket biztosít számára, mint hagyományos partnereinek, megadja Japánnak a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánást. A liberális—agrárpárti koalíció azonban húzódozott ettől a lépéstől. Noha ausztrál politikusok a második világháború éveiben megértették, hogy „a szovjet állam meghatározó szerepet játszik a Csendes-óceán medencéje országainak sorsában” és 1942-benlétrejöttek a két ország között a diplomáciai kapcsolatosa hidegháború éveiben az ausztrál részről kezdeményezett szovjetellenes kampányok miatt a diplomaták munkája is lehetetlenné vált. A kapcsolatok 1954 és 1959 között szüneteltek. A hatvanas évek második felében az ausztrál vezető körök számára is nyilvánvaló volt a Szovjetunió erejének, nemzetközi befolyásának növekedése, a szovjet külpolitika jelentősége, mégsem kezdeményezték a kapcsolatok fejlesztését. Beérték azzal, hogy 37
