Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Haraszti György: A világűrjog néhány időszerű kérdéséről
kailag már megoldottnak tekinthető, míg a Hold tekintetében a helyzet merőben más. A tengerfenékről emellett sokkal behatóbb ismeretekkel rendelkezünk, mint a Holdról, ahol a kutatásnak még csak a kezdeténél tartunk. Ez az utóbbi körülmény a szabályozás szempontjából azért is lényeges, mert ha a Hold természeti kincseit már most, általánosságban, a fogalom tartalmának konkrét meghatározása nélkül az emberiség közös örökségének vagy — ha e ködös kifejezést világosabb jogi nyelvre akarjuk lefordítani — az összes államok osztatlan közös tulajdonának nyilvánítjuk, akkor ezzel nyilvánvalóan nagy akadályt gördítünk a Hold további kutatásának és feltárásának útjába. Ami a tengerfenék vonatkozásában a haladás nagyobb mérvű akadályozása nélkül talán már megtehető, ha nem is szolgálja a felmerülő kérdések tisztázását, az a Hold vonatkozásában egyelőre komoly nehézségeket okozhatna. Éppen ezért indokolt az a több állam által támogatott javaslat, amely szerint a Hold természeti kincseinek kiaknázására vonatkozó jogi szabályozás kidolgozására akkor kerüljön sor, amikor a kiaknázás technikailag lehetségessé válik. Ez az álláspont fejeződött ki az 1974. évi bolgár javaslatban, amely egyben megjelölte a jövőbeli szabályozás néhány alapvető szempontját.13 A javaslat azonban nem nyerte el az albizottságban képviselt fejlődő országok hozzájárulását, úgyhogy a megegyezés csak valamilyen kompromisszummal képzelhető el. Minthogy a fejlődő országok feltétlenül ragaszkodnak „az emberiség közös öröksége” fogalmának a készülő szerződés szövegébe való beiktatásához, más országok viszont csak konkrétabban körülírt meghatározást hajlandók elfogadni, nyilvánvaló, hogy a kompromisszumos megoldást a fejlődő országok által kívánt kifejezés elfogadása és egyszersmind a kifejezés pontos körülhatárolása jelenthetné. A jogi albizottság 1978. évi ülésszaka hosszas meddő viták után rálépett erre az útra és létre is jött a Hold-szerződés újabb teljes tervezete, amely osztrák szövegként szerepel.14 A kompromisszumot tartalmazó szövegrész értelmében a Hold és természeti kincsei „a jelen egyezmény céljára” az emberiség közös örökségének tekintendők, ami „az egyezmény vonatkozó rendelkezéseiben jut kifejezésre”. Ezek közé tartozik az is, amely szerint a természeti kincsek kiaknázására vonatkozó nemzetközi szabályozást, beleértve a megfelelő eljárási szabályokat is, a szerződő felek — az említett elv alapulvételével — a jövőben összehívandó konferencián tartoznak majd kidolgozni, és ezt a szabályozást kell alkalmazni, mihelyt a kiaknázás lehetségessé válik. A tervezet azonban azt is leszögezi, hogy a nemzetközi szabályozásnak elő kell írnia a Hold természeti kincseinek rendszeres és biztonságos hasznosítását, ésszerű kezelését, a felhasználási lehetőségek bővítését és az adódó előnyök méltányos elosztását az összes szerződő felek között, különös figyelemmel a fejlődő országokra, valamint azokra, amelyeknek erőfeszítései hozzájárultak a Hold kutatásához és feltárásához. A most említett elvek körvonalai ugyan még bizonytalanok, de ezt inkább a tervezet érdemének, mint hiányosságának kell tekintenünk, mivel az elvek alkalmazására csupán az eléggé távoli jövőben kerülhet sor, amikor technikailag és egyben a gazdaságossági szempontok figyelembevételével lehetővé válik a Hold természeti kincseinek kiaknázása. Addig a Holdra vonatkozó ismereteink nyilván jelentősen bővülni fognak. Az albizottság utolsó ülésszakán egyébként érdemi döntés még nem születhetett, mert 63
