Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Szászi József: Az USA kanadai dilemmái
észak-amerikai ország a fejlett ipari országok között az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében Svédország és Svájc mögött a harmadik helyen áll, a NATO statisztikája szerint társadalmi össztermékének mindeddig csupán 2 százalékát fordította védelemre. A NATO-országok közül egyedül Luxemburg és Izland költ ennél kevesebbet katonai célokra. (Az Egyesült Államok társadalmi össztermékének csaknem 6 százalékát költi katonai kiadásokra.)1'’ Noha Kanadában kevesen vitatják az Egyesült Államokkal való szoros katonai együttműködés szükségességét, Észak-Amerika közös védelme nemritkán olyan eszközök és berendezések beszerzésére kényszeríti a kanadai fegyveres erőket, amelyekre egyáltalán nem lenne szükségük, ha csupán nemzeti feladatok ellátására törekednének. Ha Washingtonban és a brüsszeli NATO-központban kétségbe vonják Kanada együttműködési készségét, Ottawában nem minden alap nélkül teszik fel a kérdést: vajon megvalósítható-e a kívánt nagyarányú fegyverkezés (párhuzamosan a déli szomszéd fokozott katonai erőfeszítéseivel és vele arányos mértékben) a jelenlegi gazdasági körülmények között? A kanadai válasz olykor súrlódást okoz az Atlanti Szövetség vezetésén belül. A kanadai érdekek szem előtt tartását katonai szakírók szívesen tüntetik fel a „harmadik opció” katonai területre való kiterjesztésének, egyfajta, noha bátortalan kanadai „önállósulási törekvésnek” katonai kérdésekben. Ám mindezek a témák, az olyan régebbi keletű problémákkal együtt, mint a tompított formában jelentkező határviták vagy tengerjogi viták — például az északnyugati átjáró nemzeti vagy nemzetközi jellegéről, a tengeri halászati és gazdasági övezetek körülhatárolásáról —, az utóbbi két évben háttérbe szorultak az amerikai közvéleményt és politikusokat újabban jóval inkább foglalkoztató québeci kérdés mögött. A québeci szeparatista tendenciák erősödése, a kanadai állam esetleges felbomlásának várható hatása az Egyesült Államok és a NATO helyzetére a kanadai—amerikai viszony legtöbbet vitatott problémája. Ez a kérdés akkor került előtérbe, amikor 1976. november 15-én a francia nyelvű Quebec tartományban meglepő győzelmet aratott és hatalomra került René Lévesque Québeci Pártja (Parti Québecois), amelynek programjában szerepel az önálló, független Quebec megteremtése. A québeci tartományi miniszterelnök, René Lévesque, elkötelezte magát az 1980 előtt megtartandó tartományi népszavazás mellett, amelynek keretében a szavazóknak arra a kérdésre kell választ adniuk, óhajtják-e a tartomány függetlenségét. A népszavazáson sok függ a kérdés feltevésétől. Közvéleménykutatási adatok szerint ugyanis jelenleg a 80 százalékban francia anyanyelvű lakosságnak legfeljebb 20 százaléka kívánja a kanadai államszövetségből való kiválást. Az arány azonban megközelíti a kétharmadot, ha a kérdést úgy teszik fel, óhajtanak-e a québeciek valamilyen változtatást tartományuk státusán. A szeparatizmus nemcsak politikai probléma: tovább nehezíti Kanada amúgy is súlyos gazdasági helyzetét. Az országból, különösen Quebec tartományból menekül a külföldi tőke. A külföldi cégek óvakodnak attól, hogy hosszú távú kötelezettségeket vállaljanak. A kanadai tartományok közötti gazdasági és politikai problémákat persze nem le5i
