Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Inotai András: Az amerikai-nyugatnémet "speciális kapcsolatok" új elemei
A változások erejét jellemzi, hogy 1972—1974 között a nyugatnémet ipar ipari jog-és licencdíjfizetésének közel fele az USA-ba irányult. Ez az összeg hétszerese volt annak, amennyit az amerikai végek költöttek nyugatnémet licencek vásárlására.9 Az összefonódás méreteit jól tükrözi, hogy mindez úgy következett be, hogy közben a márka jelentősen megerősödött a dollárral szemben (ami a vásárlási-eladási hányadost elvileg alacsonyabb szint felé mozgatta), továbbá amerikai adatok szerint az USA-ban bejelentett szabadalmaknak a hetvenes évek közepén már mintegy 8%-a származott az NSZK-ból. Ez jelentős előretörés a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest. A Ford-kormánynak készített jelentésében a National Science Foundation nyomatékosan figyelmeztetett a növekvő nyugatnémet „kihívásra”.10 Ennek első eredményei máris láthatók abban, hogy bizonyos ipari területeken az NSZK felváltotta az USA-t a műszaki haladás csúcsán (speciális szerszámgépek, precíziós mérőműszerek, egyes vegyipari és atomipari területek). Mindez azonban egyáltalán nem teszi kérdésessé az USA változatlan vezető szerepét a tudományos-technikai haladásban. A legjelentősebb és valószínűleg hosszú távon ható módosulás a két ország egymás közti wűködötSke-forgalmában figyelhető meg. Csak a nyugatnémet tőkekivitel adatai alapján értelmezhető megfelelően az NSZK USA-ba irányuló kivitelében bekövetkezett 20%-os visszaesés 1975-ben. Bizonyos fokú visszaesést ugyan indokolhat a tőkés világ- gazdasági válság, de 1975 második felétől az USA-ba már a fellendülés jelei mutatkoztak. A csökkenés nagyobb részt a hirtelen megugrott nyugatnémet tőkebefektetésekre vezethető vissza. Amíg 1972 végén az USA-ba kihelyezett nyugatnémet működőtőkeállomány 2243 millió DM volt (ez jelentősen elmaradt a franciaországi, belgiumi és svájci mögött, és a kanadaival állt egy szinten, a teljes külföldi NSZK-befektetések 8,4%-át tette ki). 1977 első félévének végén már valamennyi említett országot jelentősen megelőzve, 6144 millió DM-es értékkel az élre került, s ez az összes befektetések 12,4%-a. Az utána következő belga, francia és svájci befektetések nem érték el az 5 milliárd márkát. Ez azt jelenti, hogy nem egészen öt év alatt a nyugatnémet nettó tőkeexport 21,6 milliárd márkás növekményéből 3,9 milliárd (azaz 18%) jutott az USA-beli befektetésekre. Még egyértelműbb ez a tendencia, ha a legfrissebb adatokat nézzük. 1977 első felében az NSZK 2572 millió DM-es tőkeexportján belül 788 millió DM (kereken 30%) irányult az USA-ba. Ezzel az NSZK lényegesen csökkentette lemaradását az amerikai piacon már hosszabb ideje tevékenykedő angol, holland, kanadai és svájci tőkével szemben. A gyors felfutás csak részben magyarázható a bérköltségek eltérő alakulásával, a márka jelentős felértékelődésének tőkeexportot fokozó hatásával vagy a kétségtelenül nagy amerikai piaccal. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a nyugatnémet áruexport terjeszkedési lehetőségei korlátozottakká váltak, és ez időben egybeesett az NSZK világgazdasági erejének megnövekedésével, a nyugatnémet vállalatok világméretű tevékenységének felerősödésével. A nemzetközi konkurrenciaharc éleződése, az új területekre való betörési törekvések fokozták az NSZK technológiai szükségleteit, és a legmodernebb technikát és vezetési ismereteket gyakran az NSZK-ban működő amerikai tőke sem tudta (vagy nem volt hajlandó) közvetíteni. A technológia megszerzésének elsődleges eszközévé a modern amerikai vállalatok helyszínen történő felvásárlása, a
