Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Puja Frigyes: Afrikai tapasztalatok
miatt nehezen halad, s igen nehéz új gazdasági világrendet létrehozni olyan körülmények között, amikor a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a monopóltőke, a multinacionális vállalatok dominálnak. Ismerik e kérdés másik nagyon fontos vonatkozását is: az új gazdasági világrend sem segíthet azon az országon, amelynek a vezetői nem tesznek határozott intézkedéseket társadalmuk szocialista irányú átszervezésére, saját nyersanyagkincsük kiaknázásának, ipari és mezőgazdasági termelésének a megszervezésére, a tervszerű fejlődés biztosítására. Ezeknek az országoknak a vezetői megértik, hogy ez az alapvető, a döntő kérdés. Éppen ezért nem ülnek ölbe tett kézzel, nem várják úgy az új gazdasági rendet, mint valami égi maimát, hanem határozott intézkedéseket tesznek gazdaságuk fellendítésére. 11. Az afrikai országok szinte mindegyikének külpolitikájában sarkalatos kérdés Namíbia és Zimbabwe problémájának a megoldása. Itt csak az alkalmazott módszerek, a követendő út tekintetében vannak nézeteltérések, bár ez is nagyon fontos. Többen gondolnak a Dél-afrikai Köztársaság belső rendszerének a megváltoztatására is, ám tisztában vannak azzal, hogy ezt a problémát nem lehet rövid idő alatt rendezni. A fajüldözés, az apartheid elleni harcot konkrét külpolitikai feladatnak tartják. 12. Az Afrikába látogató magyarok számára meglepő, hogy az afrikai vezetők egy része még nem ismeri fel teljesen a közel-keleti problémának a világpolitikára gyakorolt nagy hatását. Nincsenek teljesen tudatában azoknak a veszélyeknek sem, amelyet egy újabb közel-keleti fegyveres konfliktus felidézhet. A másik meglepő tapasztalat, hogy egyes afrikai vezetők az Afrika Szarvában kialakult kényes helyzetnek sem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget. Valamiféle álobjektív értékeléssel találkozni, amely származhat abból is, hogy az etióp fordulatot nem tömegek, hanem a katonák szűk köre hajtotta végre. Talán még bizalmatlanok az etióp forradalommal szemben. De az is lehet, hogy a reakciós arab propaganda is megtette a magáét. Időt igényel, hogy felismerjék e kérdéskör igazi összefüggéseit, az etióp forradalmi folyamat nagy horderejét. 13. Az afrikai haladó országok némelyikében vannak jelei a kínai jelenlétnek is. Korábban a kínai vezetők az afrikai országoknak nyújtották a legnagyobb támogatást, külföldi segélyeik legnagyobb része ezekbe az országokba vándorolt. Kínai szakértők és munkások ezrei dolgoztak Afrika-szerte. Nem lehet azt állítani, hogy a kínai befolyás nyomtalanul eltűnt, egy-két országban és felszabadító mozgalomban vannak még maradványai. Az azonban már elmondható, hogy a kínai vezetők politikája lelepleződött Afrikában. Világossá vált, hogy a kínai vezetést nem az imperializmus, a neokolonializ- mus elleni harc érdekli, hanem a Szovjetunió, a szocialista közösség elleni küzdelem, s mindenkivel hajlandó összefogni, amikor a Szovjetunió és szövetségesei elleni lépésekről van szó. Nagy felháborodást keltett Afrikában a kínai vezetők Angolával kapcsolatos magatartása. Támogatták a szakadár UNITA szervezetet és Mobutut, akinek reguláris egységei betörtek Angolába. Az Afrika Szarvában kialakult helyzetben egyértelműen 12
