Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Köpeczi Béla: Az európai kultúrális együttműködés történelmi tanulságairól
torzítottan, hanem a valóságnak megfelelően mutatjuk be valamely ország kulturális életét — különböző irányzataival együtt —, sokkal inkább szolgáljuk egymás megismerését, megbecsülését és megértését, mint az egyoldalúságokkal. Ma az európai kultúrában tehát nem elsősorban a nemzeti, hanem inkább a két társadalmi rendszer létével kapcsolatos ellentétek az uralkodók. Ez azt is jelenti, hogy létrejöhetnek marxista szemléletű, szocialista művek a kapitalista országokban, s vannak persze nem szocialista szemléletű munkák a szocialista országokban is. A szembesítés tehát elsősorban ideológiai alapon történik, s ezért beszélünk ideológiai harcról. Ennek élezése — úgy látszik — az utóbbi időkben a kapitalizmus érdeke, s ezt nem feledhetjük el, amikor kulturális együttműködésről beszélünk. Magyarországon a szocialista művelődéspolitika a haladás, az érték, az egyetemesség és a demokratizmus kritériumát érvényesítette a külföldi kultúrák terjesztésében is. 1949 és 1953 között a dogmatizmus hatására túl szűk választékban terjesztette az eredményeket, azóta azonban minden valamirevaló érték előtt megnyílt a kapu. Ez azt jelenti, hogy nálunk a kapitalista országokból sem csak a múlt értékeit ismerhetik meg, hanem a legkülönbözőbb mai irányzatok termékeit is. Ma a francia egzisztencialista irodalom vagy az „új regény” produktumai éppen úgy megtalálhatók a könyvpiacon, mint az amerikai Salinger vagy Kerouac, az olasz Moravia és Schiachia művei, hogy csak szépirodalmi munkákat említsek. Ugyanezt elmondhatjuk a társadalomtudományokról is, hiszen Galbraith, Schumpeter, Adorno, Bejamin, a francia Annales történeti iskolájának képviselői, L. Febvre vagy Braudel munkái is megjelentek magyar fordításban. Ily módon tehát a haladás és az érték kritériumait elég széleskörűen alkalmazzuk, sőt néha liberálisan is, különösen ha a tömegkultúra bizonyos termékeire, filmekre, színdarabokra, musicalokra, tánczenére gondolunk. Ami az egyetemességet illeti, 1945 után a régi adósságot törlesztettük, amikor széleskörűen ismertettük az orosz és a szovjet kultúrát, a szomszéd népek tudományát, irodalmát és művészetét, melyeket a két világháború között elzártak a magyar közönség elől. Az utóbbi időkben az érdeklődés Ázsia, Afrika, Latin-Amerika kultúrái és főleg irodalmai és művészetei felé fordult. Fordítások hosszú sora jelent meg az ottani népek irodalmából. Számos kiállítás ismertette művészetüket. Népszerűsítettük a kis népek irodalmát és művészetét is. Aki napjainkban Magyarországon a világ kultúrájáról tájékozódni akar, annak minden forrás rendelkezésére áll. A kultúra demokratizmusa abban nyilvánul meg, hogy a kultúra különböző termékei mindenki számára hozzáférhetőek. A szocialista állam nemcsak a magyar, hanem a külföldi kultúra terjesztését is segíti, szubvencionálja. De nemcsak a különböző külföldi kulturális termékek jutnak el a magyar közönséghez, hanem arra is mód van, hogy ki-ki személyesen győződjék meg az idegen országok életéről, szerezzen információt kultúrájukról. A külföldre látogató magyarok száma meghaladja az ország lakosságának egyharmadát, évente mintegy négymillió magyar állampolgár jár külföldön, 10%-uk nem szocialista országokban, legtöbben az NSZK-ban és Ausztriában. Ez a nagyarányú idegenforgalom nem kis terhet ró devizális vonatkozásban az államra. Külön gondot fordítunk a kutatók, írók, művészek, kulturális szakemberek 16
