Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Schulz, Eberhard: Az Európai közösség Keleti kapcsolatai
ségét, amelyek biztonságosabbá tennék a nemzetközi kereskedelmet s egyben csökkentenék a nyugat—nyugati és kelet—nyugati kereskedelemben érvényesülő elbánások különbségét. A tanulmány végül új közösségi kereskedelempolitikai eszközöket sürget, de hozzáfűzi az EK-teoretikusok hagyományos mondatát: ez már csak azért is szükséges, hogy az EK egységesebb legyen és jobb tárgyalási pozícióba kerüljön. C. Royen és E. Schulz Változások Kelet- Európában c. tanulmánya megállapítja, hogy az enyhülés politikája (bárhogyan értelmezzék is) nem vezethet a két rendszer közötti anta- gonizmus megszüntetéséhez. A két országcsoport közötti gazdasági kapcsolatokról szólva rámutatnak, hogy a KGST-tagorszá- gok elérkeztek az intenzív fejlődés szakaszába, amely pénzügyi eszközöket, technológiát és magas fokú szervezettséget igényel. Ennek tulajdonítják, hogy növekszik a szocialista országok érdekeltsége a nyugati kapcsolatokban. A harmadik rész az EK négy tagországának, az NSZK-nak, Franciaországnak, Angliának és Olaszországnak integrációs és keleti politikáját vizsgálja. M. Kreile szerint az NSZK keleti politikájában a politika a meghatározó, a gazdasági kapcsolatokat ennek rendelik alá. Ezt az álláspontot már az a tény is megkérdőjelezi, hogy a hatósági korlátozások időszakában is bővült az NSZK keleti kereskedelme. Az NSZK gazdaságpolitikailag érdekelt a szocialista országokkal való hosszú távú együttműködésben. A magas fokú külkereskedelmi függőség miatt a nyugatnémet gazdaságnak előnyös a piacok diverzifikálása. Mivel a szocialista tervgazdaság védelmet nyújt a konjunkturális ingadozásokkal szemben, a kereskedelem a KGST-tagországokkal az anticiklikus stabilizálás egyik elemévé válik. Az 1975. évi recesszió időszakában a nyugatnémet összexport csaknem 4%-kal csökkent, mig a keleti export közel 8%-kai növekedett. 1980-ra a KGST-tagországok az NSZK külkereskedelmében elérhetik a 10%-os részesedést. Az elemzés utal a nyugatnémet energiabehozatali szükségletekre, és megalapozatlannak tekinti a szovjet szállításoktól való függőség veszélyeivel kapcsolatos aggályokat. 20%-ban jelöli meg a KGST-tagországok részesedésének felső határát az olajimportban. P. Hassner Franciaországról szóló írásában viszont abból indul ki, hogy a függetlenség a francia politika hagyományos célja. Franciaországnak a mai szocialista országokkal nem voltak közvetlen konfliktusai, s így merőben más a helyzete, mint az NSZK-é. Franciaország számára idegen a szupranacionaliz- mus és a föderatív irányzat. A szerző szerint Franciaország keleti politikájában a diplomácia szerepe az elsődleges. Az államvezetés a baloldal nagy súlya és korábban a gyarmati probléma miatt is törekedett a Szovjetunióval való kapcsolatok fejlesztésére és így belpolitikai problémáinak bizonyos ellensúlyozására. Az NSZK politikai helyzetének megszilárdulásával és a szovjet—amerikai kapcsolatok kibontakozásával félő volt, hogy a kelet— nyugati dialógusban Franciaország a harmadik helyre szorul. Ennek ellensúlyozására alakult ki az új prioritás: a Párizs—Bonn—London háromszög. Az új helyzetben Franciaország különös erőfeszítéseket tett keleti gazdasági kapcsolatainak fejlesztésére, noha ebben lényegesen elmarad az NSZK mögött. A tanulmány azzal zárul, hogy a Szovjetunióval való kapcsolat bizonyos ciklikusság ellenére is a francia külpolitikának talán legstabilabb eleme. R. Morgan Nagy-Britanniával foglalkozó elemzése ismerteti az EK-hoz való csatlakozás mellett és ellen szóló fontosabb érveket, s bemutatja az angolok bizonyos fokú érdekeltségét az EK politikai együttműködésében. Hangsúlyozza, hogy Nagy-Britannia a nemzetközi jellegű együttműködés híve s nem elhamarkodott nemzetek feletti kísérleté. Kiemeli, hogy Anglia keleti kapcsolatainak nincs történelmi múltja. Ugyanakkor érdekelt az NSZK hatalmi törekvéseinek ellenőrzésében és annak megakadályozásában, hogy Nyugat-Németország a szocialista közösséggel túlságosan szoros kapcsolatokat építsen ki. Nagy-Britannia két vezető pártjának koncepciója a kelet—nyugati kapcsolatokat, illetően alig különbözik. 154
