Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - SZEMLE - Köves Vince: Az ENSZ Közgyűlésének 32. ülésszaka
séget a fejlett tőkés országok és a szocialista államok között. Ezt a magatartást a szocialista országok visszautasították, ugyanakkor támogatták a fejlődők jogos követeléseit. Mivel az ellentétek fő frontja a fejlett tőkés országok és fejlődők között húzódik, a fejlődő és a szocialista országok együttműködése lényegében zavartalan volt. Az ENSZ néhány problémája Az ENSZ Alapokmányának módosításával kapcsolatban a tagállamok korábbi álláspontjukat hangoztatták. A fejlődő országok többsége az Alapokmány módosítása mellett lépett fel, és elsősorban a Biztonsági Tanács jelenlegi jogkörének csökkentését, az állandó tagok vétójogának eltörlését követelte. Több állam szorgalmazta a Biztonsági Tanács kibővítését, mások állandó hely biztosítását egyes régiók számára. A konszenzussal elfogadott határozat megbízza a különbizottságot az elhangzott javaslatok megvizsgálására. Az 1977. évi ülésszakon folytatódtak az új szervek létesítésén, a meglevő választott szervek kibővítésére és ezekben a fejlődő országok képviseletének erősítésére irányuló törekvések. A már említetteken kívül határozat született az emberi települések kérdéseivel foglalkozó ENSZ központ Nairobiban történő felállítására. Az ülésszakon kibővítették a Világűrbizottságot, az Adminisztratív és Költségvetési Tanácsadó Bizottságot, valamint a tudomány és a technika alkalmazásával foglalkozó tanácsadó bizottságot. Továbbra is megfigyelhető az új nemzetközi konferenciák összehívására irányuló törekvés. Ennek eredményeként 1978-ban, az ENSZ Közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka mellett hat nagy nemzetközi konferencia összehívásával számolhatunk. Az ENSZ költségvetése változatlanul emelkedik. A Közgyűlés V. bizottságában 90 szavazattal, 12 tartózkodással és 2 ellenszavazattal elfogadott 1978/79. évi ENSZ-költ- ségvetés közel egymilliárd dollárt tesz ki. Az ülésszak heves vita után elfogadta a költségvetéshez történő hozzájárulás új skáláját, amely a legalacsonyabb hozzájárulást a 0,02%-ról 0,01%-ra szállította le. A szocialista országok a költségvetés csökkentésére, az ENSZ meglevő apparátusának jobb kihasználására törekedtek. A Közgyűlés 32. ülésszaka az enyhülés politikájának további térhódítását mutatta, és komoly hozzájárulást jelentett ehhez a folyamathoz. Ugyanakkor megmutatta azt is, hogy továbbra is léteznek az enyhüléssel szemben álló erők, amelyek minden alkalmat és ürügyet felhasználnak az enyhülési folyamat megállítására és visszafordítására. Ennek következtében az enyhülési folyamat nem automatikus, fenntartása és erősítése, más kontinensekre történő kiterjesztése és visszafordíthatatlanná tétele újabb lépéseket, kezdeményezéseket követel. A Szovjetunió kezdeményezése és ennek nyomán az enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról elfogadott ENSZ-nyilatkozat jelentős hozzájárulás az enyhülési politika megerősítéséhez. Az egyes államcsoportok fellépése az ülésszakon nem mutatott alapvető változásokat a korábbi évekhez viszonyítva. A szocialista országok küldöttségei mindenekelőtt a