Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - SZEMLE - Köves Vince: Az ENSZ Közgyűlésének 32. ülésszaka
rendezés fő elvei az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab területekről, a palesztinai arab nép törvényes jogainak elismerése, beleértve az önálló állam alakításának jogát és végül a térség valamennyi állama biztonságának nemzetközi garantálása. A közel-keleti kérdésről elfogadott határozatok megerősítették a probléma rendezésének fenti elveit. Izrael elszigeteltsége folytatódott az ENSZ-ben. A tagállamok többsége továbbra is a Palesztin Felszabadítási Szervezetet tekinti a palesztinai arab nép egyedüli törvényes képviselőjének. Jelentős eredményként értékelhető, hogy az ülésszak egyik határozata alapján az ENSZ Titkárságon külön egységet állítanak fel a palesztin nép elidegeníthetetlen jogaival kapcsolatos kérdések tanulmányozására. A ciprusi kérdés is évek óta szerepel a Közgyűlés napirendjén. Makariosz érsek halála óta a helyzet még bonyolultabbá vált. A vita azt mutatta, hogy a tagállamok túlnyomó többsége Ciprus egysége, területi integrálása és el nem kötelezett státusának fenntartása mellett áll. A szocialista országok a kérdésnek az érdekelt felek tárgyalásain alapuló és ENSZ-keretekben történő megoldását szorgalmazták. Törökország ciprusi politikája az ENSZ-ben elszigetelődött, a török elképzeléseket kevesebb küldöttség támogatta, mint 1977-ben. Az elfogadott határozat a korábbi években hozott határozatok végrehajtását sürgeti, felhív minden államot Ciprus szuverenitásának, függetlenségének, területi integritásának és el nem kötelezettségének tiszteletben tartására. Felszólítja a két közösség képviselőit a tárgyalások folytatására, és követeli, hogy az érintett felek tartózkodjanak minden egyoldalú akciótól, amely károsan befolyásolhatná a ciprusi kérdés békés eszközökkel történő, igazságos és tartós rendezésének kilátásait. Végül a határozat felszólítja az érdekelt feleket, hogy működjenek együtt teljes mértékben az ENSZ főtitkárával, a Biztonsági Tanáccsal és az ENSZ ciprusi békefenntartó erőivel. A gyarmati rendszer felszámolásával, a faji megkülönböztetés és az apartheid megszüntetésével kapcsolatos kérdések vitája tükrözte a nyugati hatalmak törekvéseit, hogy tompítsák a felszabadító harc antikolonialista, antiimperialista élét, megosszák a fejlődő országokat és a felszabadító mozgalmakat. A fejlett tőkés országok azt hangsúlyozták, hogy a zimbabwei és a namíbiai kérdésben csakis a békés megoldás fogadható el. A namíbiai kérdésben a Biztonsági Tanács öt nyugati tagállama által előterjesztett rendezési javaslatnak is ez volt a lényege. Ebben az összefüggésben kell értékelni annak jelentőségét, hogy az afrikai országok többsége elutasította ezt a javaslatot, és a fegyveres megoldás mellett foglalt állást. A dél-afrikai fajüldöző rezsim elszigeteltsége fokozódott. Küldöttsége ezen az ülésszakon sem vett részt. A fejlődő országoknak a szocialista országok által támogatott ama javaslatát, hogy gazdasági és fegyverszállítási embargót vezessenek be a pretoriai rezsim ellen, a három nyugati nagyhatalom vétója megakadályozta a Biztonsági Tanácsban. Ebben az összefüggésben pozitívan értékelhetjük, hogy a Biztonsági Tanács végül a nyugati hatalmak támogatásával — ha megkésve is — fegyverszállítási embargót rendelt el a dél-afrikai rezsim ellen, és a tilalom foganatosításának ellenőrzésére bizottságot állított fel. Az ülésszak több határozatot fogadott el a faji megkülönböztetés ellen. Ezek egy
