Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - SZEMLE - Köves Vince: Az ENSZ Közgyűlésének 32. ülésszaka
A Közgyűlés 32. ülésszakát bizonyos mértékig tehát az enyhülési folyamat próbájának is lehetett tekinteni. Az enyhülési folyamat erejéről, széles körű és növekvő megértéséről és támogatásáról tanúskodik, hogy a Közgyűlés tavalyi ülésszaka ezt a próbát jól állta, sőt újabb lépést tett afelé, hogy még inkább bevonja az ENSZ-t ebbe a folyamatba. A Közgyűlés tevékenységét az enyhülési folyamat elmélyítésének és kiszélesítésének szándéka hatotta át. Ez jellemezte a küldöttségek túlnyomó többségének munkáját. Az ülésszakon a problémák pozitív megközelítése, az együttműködési készség és a konszenzusra való törekvés dominált. Mindebben igen jelentős szerepet játszott a Szovjetunió új kezdeményezése a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról, valamint a nukleáris háború veszélyének elhárításáról. A szovjet javaslat nagy érdeklődést váltott ki, a küldöttségek túlnyomó többsége támogatta. A vitában a fejlődő országok az enyhülési folyamat erősítése és más kontinensekre történő kiszélesítése mellett foglaltak állást, míg a nyugati országok az enyhülésnek saját érdekeik szerinti értelmezését helyezték előtérbe. A szovjet küldöttség javaslata alapján, számos küldöttség közreműködésével egy munkacsoport keretében nyilatkozattervezetet dolgoztak ki, amelyet a Közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából az ENSZ szovjet javaslatra önálló napirendi pontként foglalkozott a nemzetközi enyhülés kérdéseivel. A nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megerősítéséről szóló nyilatkozat tíz pontban sorolja fel a fenti cél érdekében teendő lépéseket. Elfogadása a Szovjetunió külpolitikájának újabb jelentős sikereként értékelhető. Az enyhülési folyamathoz történő jelentős hozzájárulásként értékelhető az is, hogy az ülésszak határozatot fogadott el, amelynek alapján különbizottságot állítanak fel az erőszak alkalmazásának tilalmáról szóló nemzetközi szerződés előkészítésére. A Szovjetunió a Közgyűlés 1976. évi ülésszakán kezdeményezte egy ilyen nemzetközi szerződés megkötését. A különbizottság létrehozása jelentős lépés a kezdeményezés megvalósítása felé, és jelzi, hogy a kérdés az ENSZ tevékenységének szerves részévé vált. Sajnálatos azonban,— és egyben a további előrehaladás nehézségeit is jelzi —, hogy az Egyesült Államok, Kína és Albánia ellenezte a különbizottság felállítását. Leszerelési kérdések Az ülésszak munkájában igen jelentős szerepet kaptak a fegyverkezési verseny megfékezésével és a leszereléssel összefüggő kérdések. A tagállamok a korábbinál nagyobb aktivitással vettek részt e problémák és az egyes javaslatok megvitatásában. A megnövekedett figyelmet és aktivitást a közgyűlési ülésszak előtt és azzal egyidőben is folyó két- és háromoldalú tárgyalások (SALT—II. és a teljes atomcsendről folyó szovjet—amerikai—angol megbeszélések), valamint a Közgyűlés 1978 május—júniusára tervezett, leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka magyarázza. A leszerelési kérdések vitájában a legnagyobb figyelmet a nukleáris leszerelés próbái
