Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Prandler Árpád: A szovjet külpolitika alapelvei az új alkotmányban
'.ikai intézményesítésének fontos állomása volt a Politikai Tanácskozó Testület 1976-os bukaresti ülése, ahol létrehozták a külügyminiszterek értekezletét és a szerződés Állandó Titkárságát. Ismeretes, hogy a KGST döntéshozatali mechanizmusának, intézményei továbbfejlesztésének és a jogi megoldások tökéletesítésének ügye szintén állandóan napirenden van. A politikai és gazdasági integráció fő irányát és eredményeit természetesen nem a szervezeti-jogi keretek és megoldások határozzák meg elsődlegesen. Biztató jelenség azonban, hogy ezen a területen is egyre nagyobb elismerést nyer a jogi szabályozás nem voluntarista, hanem a jog szervező szerepén, viszonylagos önállóságán alapuló felfogása, az a szerep, amelyet a jog betölt a gazdasági fejlettségi szintek, valamint jogi szabályozások eltéréséből adódó ütközések megoldásában. Ezt tükrözi az is, hogy az új szovjet alkotmány behatóan foglalkozik a szocialista országok politikai kapcsolatainak és gazdasági integrációjának fő kérdéseivel. 5. A fentiekben az új szovjet alkotmány külpolitikával kapcsolatos fejezetének áttekintésére törekedtem. Ám az alkotmány más részeinek is van nemzetközi jogi vonatkozása. Példaként a szövetségi köztársaságok nemzetközi jogi helyzetét és különösen a 80. cikk által adott jogosítványokat említem meg, amely szerint „a szövetségi köztársaságnak joga van kapcsolatokat létesíteni külföldi államokkal, szerződéseket kötni velük, diplomáciai és konzuli képviselőket cserélni, részt venni a nemzetközi szervezetek tevékenységében”. Elemezni lehetne a 81. cikket is, amely szerint a szövetségi köztársaságok szuverén jogait az SZSZKSZ védi. Ezek a kérdések annál is inkább érdekesek, mert a magyar nemzetközi jogászok között vita folyik a szuverenitás fogalmáról és ezen belül arról, hogy a föderális államhoz való tartozás eleve kizárja-e a szuverén államiság megtartását.9 A jelen keretek nem teszik lehetővé, hogy a kérdést minden összefüggésében megvizsgáljuk. Szerintem azonban a föderális államhoz való tartozás önmagában nem jelenti a szuverenitás teljes feladását. Álláspontomat a szovjet alkotmány és szakirodalom vizsgálatára, különösen a 76. cikkre, valamint az idézett 80. cikkben tartalmazott jogokra, a föderációból való kiválást biztosító 72. cikkre és a saját köztársasági alkotmány létrehozását lehetővé tevő 76. cikk 3. bekezdésére alapozom.10 Ezt az álláspontot igazolják a jugoszláv alkotmány ide vonatkozó cikkelyei is.11 Ügy hiszem, akkor helyezzük megfelelő történelmi perspektívába az új szovjet alkotmányt, ha nemcsak a szöveg ismertetésére és magyarázatára törekszünk, hanem egyúttal feltárjuk azokat a körülményeket és esetleges vitás kérdéseket, amelyek az alkotmány egyes részeihez kapcsolódnak. A nemzetközi jogi elemzés néha elkerülhetetlenül részletkérdésekhez vezet. Semmiképp sem szabad azonban szem elől tévesztenünk az alkotmány külpolitikai jelentőségének egészét, amelyet a Legfelsőbb Tanács ülésén L. I. Brezsnyev így méltatott: ,,Az alkotmány külpolitikai fejezetében a Szovjetunió államjogi érvénnyel megerősítette elkötelezettségét a béke és a népek közötti együttműködés mellett.” 9
