Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - SZEMLE - Köves Vince: Leszerelési kérdések az ENSZ Közgyűlésének 31. ülésszakán
tással fogadta el. Az 1972. évi ülésszakon azonban már megjelentek az ellenvélemények a leszerelési világkonferenciával szemben, különösen Kína és az Egyesült Államok részéről. Kína alaptalan és teljesíthetetlen előfeltételeket támasztott, az Egyesült Államok pedig kétségbe vonta a világkonferencia célszerűségét. Mások azt hangsúlyozták, hogy a konferencia megtartásának csak akkor van értelme, ha azon valamennyi nukleáris fegyverrel rendelkező hatalom részt vesz. A leszerelési világkonferenciával kapcsolatban létrehozott külön bizottságnak a nukleáris hatalmak közül csak a Szovjetunió volt tagja az első időszakban, majd ad hoc bizottsággá alakították át, amelyben csak a nem nukleáris hatalmak vettek részt. Kína és az Egyesült Államok ellenállása miatt nem kerülhetett sor a leszerelési világ- konferencia előkészítésére. Ez is közrejátszott abban, hogy már 1973-tól kezdődően több állam alternatív megoldásként felvette az ENSZ Leszerelési Bizottsága (melynek tagja minden ENSZ-tagállam) vagy az ENSZ Közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka összehívásának gondolatát. A két lehetőség közül az utóbbi kapott nagyobb támogatást, mindenekelőtt az el nem kötelezett országoktól. Az el nem kötelezett országok állam-, illetve kormányfőinek 1976. évi colombói konferenciája politikai nyilatkozatának 139. pontja ezzel kapcsolatban a következőket mondja: ,,Az értekezlet időközben úgyszintén javasolta, hogy az el nem kötelezett mozgalom tagjai kérjék az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakának mielőbbi összehívását, legkésőbb 1978-ig. A rendkívüli ülésszak napirendjének az alábbiakat kell magában foglalnia: a) a leszerelés kérdésének megtárgyalása; b) a leszereléssel kapcsolatos prioritásokés javaslatok kezdeményezése és kimunkálása; c) a leszerelési világértekezlet összehívása.” Ebből látható, hogy Colombóban a rendkívüli ülésszak összehívását és a leszerelési világkonferencia kérdését szoros egységben és összefüggésben kezelték. Ez úgy értelmezhető, hogy az ENSZ Közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka egyik fő feladatának tekintették a leszerelési világkonferencia előkészítését. A rendkívüli ülésszak összehívására vonatkozó kezdeményezés elkerülhetetlenül összekapcsolódott a vitában a leszerelési világkonferencia kérdésével. Érdekes és sokatmondó tény, hogy a fejlődő és az el nem kötelezett államok képviselői a 31. ülésszakon a colombói konferencián elfogadott dokumentummal ellentétben nem kapcsolták össze a rendkívüli ülésszak és a leszerelési világkonferencia kérdését. Ez késztette a szocialista országok egy csoportját megfelelő határozati javaslat beterjesztésére. Ennek hatására számos fejlődő ország is határozati javaslatot terjesztett elő. A néhány szocialista ország által benyújtott határozati javaslat feletti szavazáshoz a bizottságban a társszerzők nem ragaszkodtak, mivel a fejlődő országok tervezete minden alapvető követelésüket tartalmazta, biztosítva a leszerelési világkonferencia gondolatának, valamint a vele foglalkozó ad hoc bizottságnak a fennmaradását. A fejlődő országok határozati javaslatát a Közgyűlés plenáris ülése konszenzussal fogadta el. A kínai küldöttség, összhangban a leszerelési kérdésekben tanúsított eddigi teljesen negatív magatartásával, nem támogatta a javaslatot, azonban a fejlődő országoknak a rendkívüli ülésszak iránti általános és egységes fellépését tekintetbe véve, nem akadályozta meg a konszenzus kialakulását. 74
