Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Az első magyar-szovjet barátsági szerződés 30. évfordulójára
13. RÉSZLET RÉVAI JÓZSEFNEK, A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÉPVISELŐJÉNEK A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGI, EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI SZERZŐDÉS PARLAMENTI VITÁJÁBAN MONDOTT BESZÉDÉBŐL12 1948. március 3. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a szerződésnek, a magyar —szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek véleményem szerint hármas jelentősége van. Az első abban áll, hogy ez a szerződés újabb lépést jelent annak a külpolitikának az útján, amely a szomszédainkkal való barátságnak, benső barátságnak, sőt többnek: szövetségi viszonynak megteremtését és elmélyítését célozza. Ez a szerződés és azok a szerződések, amelyek ezt megelőzték, csatlakozást jelentenek azokhoz a törekvésekhez, amelyek a világpolitika háborús és támadó erőivel szemben a béke és a függetlenség erőinek közös frontba való tömörítését tűzték ki célul. Persze, Tisztelt Ország- gyűlés, amikor azt mondottam, hogy ez a szerződés újabb lépés a magyar külpolitikának eddigi útján, hozzá kell tennem, hogy nem egyszerűen egy újabb lépés, hanem döntő lépés előre ezen az úton, betetőzése bizonyos értelemben ennek a külpolitikának, lévén az a szerződő fél, amellyel a magyar demokrácia ezt a szerződést most megköti, becikkelyezi, nem egyszerűen egyik szomszédunk a sok közül, hanem a Szovjetunió, az a szomszédunk, amely szocialista nagyhatalom és vezető ereje annak a békefrontnak, amelyhez való csatlakozásunkat végleg megpecsételjük ezzel a szerződéssel. Ebben áll véleményem szerint ennek a szerződésnek első jelentősége. Másodszor abban áll a jelentősége, hogy megkoronázza belpolitikai fejlődésünket is. Nem véletlen, hogy ez a szerződés éppen most jön létre és lép életbe. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió éppen most fogad el bennünket egyenrangú szövetségeséül. Nem véletlen azért, mert ez a szerződés bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió bízik a magyar demokráciában. És azért bízik, azért van bizalommal eltelve a magyar demokrácia szava iránt, mert a magyar demokrácia a legutóbbi két-három esztendőben kiküszöbölte a politikai életből és a magyar demokrácia kormányzatából azokat az erőket, amelyeknek szavában nagy szomszédunk nem hihetett volna, amelyek legjobb esetben is kétszínű hintapolitikát folytattak felszabadítóinkkal szemben, s amelyek a Szovjetunió iránti barátság szóbeli fogadkozása mellett valójában a világpolitika támadó imperialista erőivel szűrték össze a levet és esküdtek össze . .. A harmadik jelentősége — véleményem szerint — az, hogy ez a szerződés jelzője és bizonyítéka annak, hogy Magyarország nemzetközi helyzete gyökeresen megváltozott. Azt hiszem, nem túlzás, ha ezzel a szerződéssel kapcsolatban megállapítjuk, hogy a háború befejezése óta eltelt három esztendő alatt Magyarország legyőzött országból egyenrangú országgá változott. Emlékeznek rá képviselőtársaim, hogy mennyi ideig tartott az első világháború után, amíg a legyőzött országoknak sikerült ebből a státusból — hogy úgy mondjam — kikecmeregniük. Évtizedekig tartott és akkor sem teljesen sikerült. Mi most három év alatt porba sújtott, legyőzött nemzetből egyenrangú nemzetté váltunk. Egyenrangú félként tárgyalnak, szerződnek velünk és aktív tényezői lettünk — természetesen azok között a határok között, amelyeket megvon az a tény, hogy kis ország vagyunk — a nemzetközi és különösen a délkelet-európai békepolitikának . . . A szocialista felszabadulást a maga területén, a világ egyhatodán megvalósító Szovjetunió hozta a Marx és Engels száz esztendővel ezelőtti szavainak igazolásaképpen a mi számunkra a 120
