Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Az első magyar-szovjet barátsági szerződés 30. évfordulójára
5. DINNYÉS LAJOSNAK, MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKÉNEK BESZÉDE A SZOVJET—MAGYAR BARÁTSÁGI, EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI SZERZŐDÉS ALÁÍRÁSA ALKALMÁBÓL 1948. február 18. Miniszterelnök Úr! Miniszter Urak! Uraim! A ma, itt Moszkvában aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés történelmi jelentőségű a magyar nép életében. Az évszázados német iga alól való felszabadulásunkat a dicső szovjet hadseregnek köszönhetjük. A magyar nép sohasem fogja elfelejteni azokat a véráldozatokat, amelyeket a szovjet hadsereg érte hozott, és örök hálát érez a szovjet hősök iránt, akik a magyar földben porladnak. Nem felejtjük el, hogy a felszabadulás első pillanatától kezdve lépten-nyomon éreztük nagy szomszédunk, a Szovjetunió segítő kezét, akár nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk megóvásáról, akár gazdasági nehézségeink leküzdéséről volt szó. A Szovjetunió és Magyarország barátságának és együttműködésének alapgondolata: szabadságunk és függetlenségünk biztosítása. Most van a magyar népnek első ízben történelmi alkalma egy olyan nagyhatalommal, a Szovjetunióval összefogni, amely önzetlenül és hátsó gondolat nélkül segíti biztosítani békéjét és függetlenségét. A magyar nép újra visszatér arra az útra, amelyet az 1848-as nagy idők hősei, Kossuth és Petőfi jelöltek ki. Ez a mi fejlődésünk útja, és azon leszünk, hogy ezen se belső reakció, se külső imperialisztikus, a szabad népek életére törő erők változtatni ne tudjanak. Mi, magyar demokraták, hálásak vagyunk azért a bizalomért, amelyet a Szovjetunió népe és kormánya nekünk felszabadulásunk óta előlegezett. Mi erre a bizalomra igyekeztünk rászolgálni és a jövőben is rá fogunk szolgálni. Mi maradék nélkül levontuk az elmúlt évtizedek tanulságait és a felszabadulás óta azon fáradoztunk, hogy létrejöjjön a megbonthatatlan jóbaráti és jószomszédi viszony Magyarország és a Szovjetunió között, amely a ma itt Moszkvában aláírt szerződésben testet öltött. Tudjuk: vannak körök, amelyeknek nem tetszik a független és szabad népeknek a béke építése és biztosítása érdekében történő összefogása, hogy vannak világuralomra törő imperialista körök, amelyeknek éltető eleme a háború és más népek leigázása. Éppen ezért tartjuk a magyar függetlenség legnagyobb vívmányának a mai szerződést, s természetesen azokat a rokonértelmű szerződéseket, amelyeket más demokratikus szomszédainkkal megkötöttünk. Ezek a szerződések óvnak meg bennünket attól, hogy még egyszer idegen imperialista érdekek martalékává vagy cinkosaivá váljunk. Őszintén beszélek: még nem is olyan régen fennállott a veszélye annak, hogy külföldi imperialista körök a belső magyar reakciós erők segítségével támaszpontot, ugródeszkát csinálnak Magyarországból a Szovjetunió és a népi demokratikus államok ellen. Most, ma bátran megállapíthatjuk, hogy a magyar demokrácia erőteljes, a békeszerződés következményeinek megfelelő fejlődése következtében az említett imperialista erők nyugodtan leírhatják Magyarországot számlájukról. Új, független Magyarország jött létre, amely kéz a kézben akar haladni minden békeszerető néppel és mindenekfelett nemes, nagy szomszédunkkal, a béke következetes őrével, a Szovjetunióval, és amely aktív tényezője akar lenni a népek békéjének, szabadságának, függetlenségének. E szilárd elhatározásunknak jelképe a ma aláírt szerződés. io6
