Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE - Kiss J. László: RIO-jelentés a Római Klubnak: „A növekedés határai”-tól az „új nemzetközi rendszerig”

lépi a realitásokat. Könyve végén megjegyzi: „Néhányan a jelentésben foglalt változtatási javaslatokat bizonyosan nem tartják realistának ... de ennek a jelentésnek nem az a célja, hogy a pesszimistákat vagy a radikálisokat kielégítse. Célja inkább abban áll, hogy azoknak az emberi intézményeknek a fejlesztését foglalja magában, amelyek a legjobban biztosíthatják a népek és nemzetek közötti legnagyobb esélyegyenlőséget.”10 Ám az „emberi intézményekben”, azaz a nemzetközi szervezetekben is folyik a nemzetközi osztályharc sajátos formája, s az emberiség túlélésének közös érdeke sem szerelheti le azokat a társadalmi-politikai erőket, amelyek jobb társadalmi rendszereket kívánnak létrehozni éppen a tárgyalt problémák megoldására.

Mindezek ellenére a RIO-modell többet ad, mint a Római Klub korábbi két jelentése. Nem ismétli meg a Meadows-féle katasztrófa-jóslatot; a jövőnek ismét van jövője. A RIO-jelentés javaslatsora számos pozitív kiindulást tartalmaz egy közös tanulási folyamat és kritikai párbeszéd folytatásához és nem kevésbé marxista kutatók önálló modelljének kidolgozásához.

1 Jan Tinbergen: RIO. Reshaping the International Order. A Report to the Club of Rome E. P. Dutton, New York, 325.1.

2 Mihailo Mesarovic—Eduard Pestei: Menschheit am Wendepunkt. 2. Bericht an den Club of Rome zur Weltlage. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart 1974. 12—18.1.

3 Tinbergen: i. m. 7. 1.

4 Uo.

5 Tinbergen: i. m.

6 I. m.

64-69. 1.

7 I. m.

101-103. 1.

8 I. m.

82-84. 1.

9 I. m.

127-128. 1.

10 I. m.

187. 1.

99