Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE - Kiss J. László: RIO-jelentés a Római Klubnak: „A növekedés határai”-tól az „új nemzetközi rendszerig”

KISS J. LÁSZLÓ RIO-jelentés a Római Klubnak: „A növekedés határaidtól az „új nemzetközi rendszerig” 1976 októberében megjelent a Római Klub számára készített harmadik világmodell, amely angol rövidítése nyomán a RIO (Reshaping the International Order) -jelentés vagy — a munka irányítását végző Nobel-díjas holland közgazdász után — Tinbergen-jelentés néven vált ismertté.1 Az újabb világmodell mint globális tervezési segédeszköz gondolata a Klub 1974. évi salzburgi konferenciáján vetődött fel. A Római Klub, a tőkés világ mintegy száz tudósát és üzletemberét tömörítő magánjellegű társaság salzburgi tanácskozásán számos részt­vevő — igy Echeverria volt mexikói elnök — az ENSZ VI. és VII. rendkívüli közgyűlésén el­fogadott ajánlásokért és akcióprogramért szállt síkra. Az „új nemzetközi gazdasági világrend- szer” kialakításának terve, az erre a célra kidolgozott „akcióprogram”, valamint az „államok gazdasági jogairól és kötelességeiről” szóló charta nagy visszhangot keltett szerte a világon. A dokumentumot azonban ellentmondásosan értelmezték. Aurelio Peccei, a Római Klub elnöke megbízta Jan Tinbergent egy „új nemzetközi rendszer” globális megtervezésével. Tinbergen 21 fős szakértői csoport élén 1974-ben kezdte meg a munkát. A vállalkozás célját Tinbergen abban jelölte meg, hogy „realista módon” járuljon hozzá az „új nemzetközi rendszer” vitájának és a globális párbeszéd folyamatának a hatékonyságához. Az alapprobléma jól ismert: a tőkés és a fejlődő világ között a történelmi kizsákmányolás következtében kialakult egyoldalúan alárendelt viszony megszüntetése a „nemzetközi rendszer” reformjával, a tőkés rend keretei között. A RIO-jelentés szerint a tőkés országok vezető szerepét biztosító „hatalmi struktúra” megváltoztatásáról, szélesebb értelemben a nemzetközi társadalomnak a„globális világközösség­be” való átvezetésének a folyamatáról van szó. Tinbergen alapgondolata az erőforrások „glo­bális átvitelét” biztosító új nemzetközi intézményi struktúrák és mechanizmusok kialakítása, a tervezett változás globális stratégiájának módszeres kidolgozása, kezdve a problémák tu­datosításától a konkrét akciótervekig és javaslatokig. (K- A RIO-jelentés a jövő tervezésének és a szervezett globális változás folyamatának nem marxista elemzése, jóllehet a fejlődő országokból származó kutatók részvétele a munkacsopor­tokban jelentősen hozzájárult a vizsgálat eredményeinek realista vonásaihoz. A jelentés a nem­zetközi osztályharcot a „szegény” és a „gazdag”, valamint az „iparosodott, fejlett” és a „fej­lődő” világ ellentéteivel helyettesíti, jóllehet a „gazdag” és „szegény” országok ketegóriái a tőkés és fejlődő világ ellentétében nem helyettesíthetik a konkrét társadalmi-gazdasági és a nemzeti, illetve a nemzetközi osztályviszonyok vizsgálatán alapuló elemzést. Bár a Római Klub számára készített három világmodell közül a RIO-jelentés jut a leg­92

Next

/
Thumbnails
Contents