Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Rajcsányi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi kapcsolatok
viszonya ennek a típusnak legteljesebb, legkifejlettebb változata. Az első formával összehasonlítva ezt a formát erőteljesebben jellemzi a részt vevő államok szervezetileg és történelmileg kialakult önállósága. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki, sőt szükségessé teszi, hogy e kapcsolatforma alapvető sajátossága legyen az országok közötti demokratikus viszony. A szocialista társadalmi fejlődés előrehaladásával a szocialista közösség országai közötti kapcsolatok sokrétűbbé válnak. A fejlődés alapvető eleme, hogy egyrészt minden szocialista ország eljut idővel az össznépi állam megteremtéséhez, másrészt végbemegy a szocialista közösség országainak egymáshoz való közeledése és a fejlődési különbségek kiegyenlítődése. Ugyanakkor ebben a fejlődési szakaszban is — éppen az össznépi államok kialakulása következtében — tovább erősödik az országok közötti kétoldalú és sokoldalú kapcsolatok demokratikus jellege, jóllehet a szocialista átalakulás még nemzeti keretek között folyik. Jelenleg a szocialista világrendszer fejlődésében a központi helyet a társadalmi termelés, a társadalmi élet internacionalizáló- dása és az egyes országok nemzeti-állami elkülönültségének szervezeti formája közötti ellentmondás képezi.10 Ugyanakkor elmélyülnek vagy kialakulnak a kapcsolatok olyan nemzetközi vonásai, amelyek a KGST és a Varsói Szerződés keretében folytatott együttműködést vagy az egyes országok külpolitikai akcióinak egybehangolását jellemzik. A kapcsolattípus további formái „átmeneti” formáknak tekinthetők. A leglényegesebb átmeneti formát és így a típus harmadik változatát a szocialista közösség államai és a szocialista orientációjú, antiimperialista fejlődési úton járó államok közötti kapcsolatok alkotják. Azért tartoznak ebbe a típusba, mert a szocialista közösség országai a velük kapcsolatba lépő szocialista orientációjú fejlődő országokban természetes antiimperialista szövetségest látnak, és ennek megfelelően elvtársi együttműködést és segítséget ajánlanak fel. Ugyanakkor e kapcsolatforma két okból is átmeneti. Egyrészt azért, mert az ilyen úton járó fejlődő országok belső társadalmi mozgásaiban rejlő szocialista tendencia érvényre jutásakor, azaz a szóban forgó ország szocialistává válásával a viszonyba a kapcsolattípus második változatának jellemzői válnak meghatározóvá. Másrészt a szocialista országokkal kapcsolatba lépő fejlődő ország politikáját meghatározó belső osztályharc még nem dőlt el, és a belső reakció átmenetileg visszafordíthatja a fejlődést, mint pl. Chilében. Egy másik átmeneti forma a típus negyedik változata, a szocialista orientációjú, antiimperialista fejlődő országok egymás közötti viszonya. Az átmeneti jelleget itt elsősorban a belső osztályharc lezáratlansága határozza meg. De egyúttal figyelembe kell venni, hogy ezeket a kapcsolatokat sokszor terhelik a gyarmati múltban kialakult ellentétek, etnikai problémák stb., amelyeket az imperializmus (mint pl. Etiópia és Szomália esetében) felhasználhat a kapcsolatok megrontására. Ilyen esetben a konfliktus élesedésével a kapcsolat elveszti az e típusra jellemző jegyeket, és ideiglenesen vagy tartósan -— ha az egyik, vagy mindkét országban belső társadalmi változások is lezajlanak — más típusú viszonnyá alakul át. A típus ötödik, átmeneti változata anomálisnak tekinthető a szocialista világrendszer fejlődésében. Arról a viszonyról van szó, amely Kína (illetve Albánia) és a szocialista közösség országai között kialakult. A viszony kialakulásában meghatározó jellegű volt 55
