Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Gresznáryk Pál: A Magyar Népköztársaság konzuli kapcsolatai
tattunk tárgyalásokat az okmány ajánlásainak végrehajtásáról. Felajánlottuk szerződések kötését a diplomata- és szolgálati útlevelekre vonatkozó vízumkényszer kölcsönös megszüntetéséről. Nem rajtunk múlott, hogy egyik javaslatunk sem vezetett még konkrét megállapodáshoz. Utasforgalmi egyezmény hiányában a külföldiek általános vízumszabályainknak megfelelően kaphatnak beutazási és átutazási engedélyt Magyarországra. Vízumrendészeti szabályainkat összehasonlítva a tőkés államok hasonló rendelkezéseivel megállapítható, hogy a külföldiek Magyarországra való beutazása mind az engedély kiadásának feltételeit, mind az engedély kiadásának gyorsaságát tekintve jóval egyszerűbb, mint a magyar állampolgároknak a tőkés országokba való beutazása. A Magyarországra látogató turisták és rokonlátogatók számára külképviseleteink általában egy-két nap alatt, szükség esetén azonban azonnal is kiadják a vízumot. A beutazási engedély kérelmezésére szolgáló űrlapok kérdései az utazás céljára vonatkozó, valamint a legszükségesebb személyi adatokra irányulnak. Jelentős könnyebbség, hogy a magáncéllal utazók nem csupán külképviseleteinken, hanem közúti határátlépőhelyeinken, a ferihegyi nemzetközi repülőtéren és a budapesti nemzetközi hajóállomáson is kaphatnak vízumot, természetesen azonnal. Magától értetődik, hogy konzuli kapcsolatainkban folyamatosan arra törekszünk, hogy mindazon államok, amelyek állampolgáraink beutazásának és átutazásának engedélyezésében a magyarnál bonyolultabb és lassúbb gyakorlatot követnek, utazóinkat úgy kezeljék, mint mi az ő állampolgáraikat. Ezért javasoltuk a helsinki értekezletet követő konzultációk során 17 európai tőkés országnak, valamint az Egyesült Államoknak és Kanadának, hogy az oda látogató turistáinknak és rokonlátogatóinknak 48 órán belül és szükség esetén határaikon is adjanak beutazási vagy átutazási engedélyt. Ezen túl számos egyszerűsítést javasoltunk a hivatalos célból utazók beutazása engedélyezésének rendjében is. Ez utóbbiak vonatkozásában több országgal megállapodtunk különféle vízumkönnyítésekről. Ilyen megállapodás jött létre például az Egyesült Államokkal. Javaslataink hatására — anélkül, hogy formális megállapodást kötöttünk volna —, több tőkés állam könnyítette a magánutazók vízumai kiadásának rendjét, közeledve ezzel a magyar gyakorlathoz. Mindezek ellenére megállapítható, hogy az általunk javasolt könnyítéseket teljességükben még egyetlen tőkés állam sem fogadta el. Célunk továbbra is az, hogy az utasforgalom fejlődésével lépést tartva vízumrendészeti szabályainkat a lehetőségekhez képest tovább egyszerűsítsük. E törekvésünk megvalósítása során természetesen arra számítunk, hogy hasonló szándékot tapasztalunk tőkés partnereinknél is. Az utazási egyszerűsítések megvalósítására irányuló törekvés jegyében született a közelmúltban döntés arról, hogy 1978. január 1-től eltöröljük a turista- és látogató vízumok megszerzéséhez jelenleg még kötelező valutaátváltást. A konzuli szolgálat útlevélrendészeti feladatai közül különösen a magyar (ún. konzuli) útlevéllel külföldön élő magyar állampolgárokkal összefüggő feladatokat kell említenünk. Állampolgársági szabályaink kapcsán már szóltunk arról, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok száma igen nagy, több százezerre tehető. Ezek zöme más állam útiokmányával él külföldön, egyre növekszik azonban azoknak a száma, akiknek 40
