Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 4. szám - Valki László: A nemzetközi jog értéktartalmáról

kifejező jogi norma értéknek Vagy nem-értéknek bizonyulhat, amennyiben összhangban van az emberi nem fejlődésével, illetve szembefut azzal.”6

E marxi kategóriának természetesen semmi köze sincs ahhoz, amit a polgári irodalomban „általánosan emberinek” neveznek. Mint Peschka egy másik munkájában kifejti, „Marxnál ugyanis az emberi lényeg nem az emberiség türténelmi fejlődésétől érintetlen, minden emberre jellemző, változatlan, elvont, alapvető, általános jegyek összességét jelenti. Az emberi lényegnek Marx által megjelölt összetevői egyfelől szakadatlan társadalmi-történelmi fejlődés termékei, amelyek állandóan változnak, s nem egyszer s mindenkorra adott, örök vonások; másfelől nem a társadalomtól izolált egyes individuumban lelhetők fel, hanem az egyén és az emberi nem dialektikus kapcsolatában ... A jog értékét és értéktelenségét, helyességét és helytelenségét tehát az dönti el, hogy mennyiben járul hozzá az emberi lényeg kibontakozásához és realizálódásához, illetve . . . hogyan tükrözi és szolgálja az emberi lényeg kibontakozása és realizálódása irányában fejlődő társadalmi-gazdasági viszonyokat.”’ A jog mint értékmérő tartalmának fejlődő, változó voltára helyezi a hangsúlyt Kulcsár Kálmán is. Szerinte a jog helyessége „nem valamilyen elvont mértékhez való viszonyítást jelent,. . . hanem kizárólag azt a társadalmi követelményt jelzi, hogy a jogalkotás helyesen tükrözze a fejlődő társadalmi viszonyokat. . . . Adekvát tükröződés alatt a fejlődő társadalmi viszonyok visszatükröződését értjük, s nem a pillanatnyilag adott helyzetet, minden esetleges, véletlen vonásával együtt.”8

E talán hosszasnak tűnő, az eredetihez képest mégis csupán vázlatos idézetek után most már világosan állnak előttünk a belső jog értéktartalmát meghatározó tényezők. Nyilvánvaló, hog). ezek jelentős mértékben eltérnek a nemzetközi jogot meghatározó tényezőktől. Hogy a különbségek pontosabban körvonalazhatók legyenek, maradjunk még néhány bekezdés erejéig a belső jognál.

Mint arról már szó volt, a belső jog egyértelműen osztálymeghatározottságú, de nem csupán egyetlen (az uralkodó) osztály érdekei jelennek meg determináns tényezőként, hanem az adott társadalom egyéb osztályainak érdekei is, amelyek rendkívül bonyolult folyamat eredményeként kompromisszumos formában fogalmazódnak meg a különböző jogszabályokban. Magától értetődik, hogy a „túlsúlyos mozzanat” a belső normarendszer egészét tekintve az uralkodó osztály érdekeiben keresendő, amelyek végül is meghatározzák az adott rendszer jellegét.

Ez a körülmény rendkívüli mértékben megkönnyíti a szóban forgó normarendszer alkalmazását. Nemcsak a szoros értelemben vett magatartási szabályokat fogalmazzák meg ugyanis oly módon, hogy azok összességükben (ha áttételesen is) tükrözzék és kifejezzék az uralkodó osztály érdekeit, hanem mindazokat a további normákat, amelyek megszabják a magatartási szabályok alkalmazásának szervezeti kereteit, a szabályok megsértése esetén követendő eljárást, az igazságszolgáltatási szervek hatáskörét, a konkrét normák értelmezésének módszereit stb. A társadalom más osztályainak érdekei ugyan jelentős mértékben befolyásolják ezeknek a normáknak a kialakítását, arra azonban nem kerülhet sor, hogy a normarendszer fő elemei között lényegi ellentmondá7