Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Valki László: A nemzetközi jog értéktartalmáról
konfliktus kapcsán— többnyire igen felületes elemzések alapján — megkísérlik kimutatni, hogy jogsértés történt, s azonnal állást is foglalnak, ki a jogsértő fél. Ez minden esetben az lesz, amelyik politikailag is elmarasztaltatik. A kettő folytonos egybeesése azt a benyomást kelti a közvéleményben, mintha a jog önmagában is megbízható mércéül szolgálna. Sajátos módon ugyanez a helyzet akkor is, ha a közvélemény valamely rétege esetleg nem ért egyet a tömegkommunikációs eszközök verziójával; úgy találja, hogy a jogsértő más volt vagy valójában nem is történt jogsértés. Ilyenkor azután az érintett réteg maga alakítja ki a jogszerű vagy jogszerűtlen magatartásra vonatkozó álláspontját, s azonnal ennek alapján ítél politikailag is. Mindkét esetben tehát a jogi norma az elsődleges értékmérő. A harmadik ok nézetünk szerint abban rejlik, hogy a közvélemény a nemzetközi élet eseményeit, konfliktusait rendkívüli módon hajlamos a belső viszonyokból kiindulva megítélni. Azok számára, akik viszonylag konszolidált politikai rendszerekben élnek, a biztonság és a rend olyan értéknek tűnik, amelyet őrizni kell. Hozzászoktak ahhoz, hogy társadalmukban a konfliktusok hosszabb ideje nagyjából békés keretek között oldódnak meg, vagy legalábbis „elintéződnek”. Érthető, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén is ugyanilyen értékeket helyeznek előtérbe; a biztonság és a rend megsértőit éppúgy elítélik, mint saját államukon belül. Szemléletük azonban hibás; nem veszik figyelembe: saját államuk politikai rendszere attól konszolidált, hogy abban az osztályharc hosszabb időre eldőlt, azaz az egyik osztály uralma tartósan konszolidálódott. Ilyen viszonyok között pedig a politikai küzdelmekben az erőszakos eszközök igénybevételét nemcsak az uralkodó osztály, hanem a többi osztály is elveti. Nemzetközileg azonban csupán egyes térségekben alakulnak ki konszolidált viszonyok, az osztályharc egyébként — kiegészülve a nemzeti függetlenségi mozgalmakkal — szakadatlanul folyik tovább. Ebben a helyzetben nem biztos, hogy a jogsértő és a politikailag elítélendő fél mindig azonos, nem biztos, hogy a nemzetközi jog mindig ugyanazt azt értéket részesíti védelemben, amelyet a világ haladó erői magukénak vallanak s amelyért küzdenek. Ügy véljük, éppen ebben az összefüggésben lehet kimutatni a nemzetközi kapcsolatok normatív szemléletének téves és félrevezető voltát. Feladatunk tehát az alábbiakban az, hogy feltárjuk a nemzetközi jog tényleges értéktartalmát. Minden jogi norma egyik meghatározó vonása, hogy értéktartalommal rendelkezik, úgy is fogalmazhatnánk, hogy érték-megalapozottságú. Olyan magatartás követését írja elő ugyanis a jogi norma címzettjei számára, amelyet más magatartásokkal szemben a jogalkotó preferál, valamilyen szempontból értékesebbnek tart, mint a többi lehetséges alternatív cselekvést. A jogalkotó a norma kibocsátásakor abból indul ki, hogy az adott körben legalább két lehetséges variáns között lehet választani, s a választás a jog eszközeivel befolyásolható. A jog elsődleges funkciója tehát a kívánt cél elérése érdekében az emberi magatartás befolyásolása, azaz a társadalmi viszonyoknak a jogalkotó számára kedvező alakítása. ,,A jogi norma alternatív jellege és megalapozottsága — írja Peschka Vilmos — jól fejezi ki azt a tényt, hogy a jogszabály csak akkor töltheti be társadalmi rendeltetését, ha olyan társadalmi helyzetekre, szituációkra, tényállásokra vonatkozik, amelyekben alternatív cselekvés lehetősége áll fenn, és így az emberi cselekvés révén e 4
