Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
lyozták az amerikai importőröket abban, hogy kapcsolatokat építsenek ki a lengyel piaccal. Lengyelország 1945 óta szüntelen erőfeszítéseket tett, hogy minél szélesebb körben szerződésileg szabályozza az USA-hoz fűződő kapcsolatait. Államközi szerződések keretében sikerült szabályozni a következő kérdéseket : konzuláris ügyek, tudományos-műszaki együttműködés, polgári légiforgalom, halászat, tengerhajózás és — ami amerikai szemszögből lényeges — az adósságok rendezése. Jelenleg valamennyi szocialista ország között Lengyelország rendezte szerződésileg a leg- átfogóbban kapcsolatait az USA-val. Minőségi előrelépést jelentettek az E. Gierek 1974. október 8 — 13-i látogatása során aláírt szerződések és megállapodások. G. Ford 1975. július 28—29-i lengyelországi látogatása alkalmával a felek megállapodtak abban, hogy jelentősen szélesítik kölcsönös kereskedelmi forgalmukat. Megállapodtak a tudományosműszaki együttműködés további fejlesztésében, különösen az alábbi területeken: szén- kitermelés és -feldolgozás, környezetvédelem, egészségvédelem, állattenyésztés és élelmiszer- ipar, halászat és tengergazdálkodás, közlekedés és idegenforgalom. Minthogy a lengyel import tartósan felülmúlja az exportot, az országnak szüksége van amerikai hitelekre. A kereskedelmi kapcsolatok bővítésének nagy akadálya volt az úgynevezett Johnson-törvény, amely megtiltotta, hogy hitelt nyújtsanak azon kormányok kereskedelmi ügyleteire, amelyeknek államköl- csön-kötvényekkel kapcsolatos tartozásaik vannak. Ez Lengyelországot is sújtotta, többek között nem vehette igénybe az Eximbank hiteleit. 1975-ben a felek megállapodtak abban, hogy milyen feltételek mellett vásárolja visz- sza a lengyel állam az amerikai jogi személyek tulajdonában levő, háború előtti dollárban kibocsátott kötvényeket. A kereskedelmi törvényhozás 1974. évi reformja megnövelte az Eximbank szerepét az amerikai export finanszírozásában. A lengyel exportőrök érdekeltsége általában nem haladja meg az egy ügylettel kapcsolatban megállapított 50 millió dolláros felső határt. Amikor viszont felmerül e kvóta túllépésének szükségessége, például a gabonavásárlások esetén, akkor az elnök köteles döntéséhez a Kongresszus jóváhagyását kérni. Általánosságban megállapítható, hogy a nemzetközi piacokon, különösen Nyugat-Európában és Japánban sokkal változatosabb és rugalmasabb hitelezési formák léteznek, mint amerikai-lengyel viszonylatban. Lengyel részről növelni szeretnék a hitel szerepét az USA-val kötött kereskedelmi kapcsolatok további fellendítésében, és nagy reményeket fűznek a kooperációs kapcsolatok bővüléséhez. A jelenlegi jogi keretek lehetővé teszik a kölcsönös gazdasági kapcsolatok mindenoldalú fejlesztését. Ki kellene dolgozni viszont azokat a jogi normákat, amelyek összefüggnek a gazdasági kapcsolatok magasabb formáira való áttéréssel. Sprarvy Mied^ynarodome, 1977. 4. sz. A szupermonopóliumok az imperializmus külpolitikájában Lenin az imperializmus természetét vizsgálva rámutatott arra, hogy a monopóliumok gazdasági és politikai expanzióra törekednek. A „gazdasági annexió” megvalósítható politikai annexió nélkül is. A multinacionális vállalatok tevékenysége egyre inkább átterjed a külpolitika szférájába is. Napjainkban, amikor a monopóliumok ereje egyre inkább párosul a monopolkapitalista állam erejével, a multinacionális vállalatok mind nagyobb mértékben válnak a tőkés országok gazdasági expanziójának eszközévé. Immár nemcsak befolyásolják országaik külpolitikáját, hanem e külpolitika alakítójává, sőt végrehajtójává lépnek elő. Ezt a szerepüket három tényező határozza meg. Először, a nemzetközi enyhülés közepette, a két világrendszer, valamint az egyes tőkés országok között folyó versenyben megnőtt a gazdasági és műszaki-tudományos tényezők jelentősége. A tőkés országokban a multinacionális vállalatok rendelkeznek a gazdasági és műszaki-tudományos potenciál tekintélyes részével. Másodszor, amikor a tőkés országok egyre inkább függővé válnak a világpiactól,
