Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - A Finn Külpolitikai Intézet küldöttségének látogatása a Magyar Külügyi Intézetben
egyes nyugat-európai országokban, valamint a spanyol és portugál események is. Néhány nyugati ország még a hetvenes években is összekapcsolta az enyhülési politikát azzal az igénnyel, hogy a szocialista országokban belső változásokat kényszerítsenek ki. Az enyhülésnek azonban a társadalmi status quót és az egyes államok szuverenitását is erősíteni kell. Az enyhülés eddig elsősorban európai folyamat volt, az európai államközi kapcsolatokban elfogadottá váltak bizonyos magatartási szabályok. Az Európán kívüli térségben ezek a normák még nem nyertek polgárjogot, ez feszültségek forrása és visszahathat az európai enyhülésre. A Finnország külpolitikájáról tartott előadás fő vonásai az alábbiakban foglalhatók össze: 1948-ig már kialakult a finn gazdasági külkapcsolatok két fő iránya. Egyrészt az 1947-ben megkötött békeszerződés után a szovjet—finn kereskedelmi forgalomban életbe lépett a legnagyobb kedvezmény elve, első ízben különböző társadalmi rendszerű országok között. Másrészt az ország szervesen bekapcsolódott a tőkés világgazdaságba. A Marshall-segélyhez nem csatlakozott ugyan, de megfigyelőként részt vett a terv irányítására alakult szervezetben, az OEEC-ben. Ennek jogutódjába, az OECD-be már rendes tagként lépett be. Tagja lett a GATT- nak és a Nemzetközi Valuta Alapnak is. A hidegháború időszakában Finnország nem volt aktív résztvevője a nemzetközi életnek, a semlegesség követelményének megfelelően elhatárolta magát a világrendszerek közötti konfliktustól. Az ötvenes évek közepétől aktivizálódott a finn külpolitika; 20 évre meghosszabbították a finn—szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, Finnország tagja lett az ENSZ-nek és az Északi Államok Tanácsának. Az európai enyhülési folyamat kibontakozásával párhuzamosan a hatvanas évek közepétől a semleges finn külpolitika kiteljesedett és elnyerte a „pozitív” és a „békeépítő” jelzőt. E külpolitika jellemzői a következők: a jószomszédi kapcsolatok fenntartása a Szovjetunióval és a szomszédos északi államokkal; aktív részvétel az ENSZ-ben és az ENSZ szakosított szerveiben; bekapcsolódás a nemzetközi gazdasági együttműködésbe; a leszerelés szorgalmazása minden fórumon; kezdeményező és jelenleg is aktív támogató szerep az európai biztonsági és együttműködési politikában. A két világrendszerhez való viszonyukban nem belső társadalmi rendjük, hanem földrajzi helyzetük a döntő. Finnország elhatárolja magát azoktól az amerikai nyilatkozatoktól, amelyek szerint az USA igényt tarthat a finn érdekek képviseletére a Szovjetunióval szemben. A belpolitikai helyzetre a tőkés világgazdaság válságjelenségeinek kutatása nyomja rá a bélyegét. A munkanélküliek száma a harmincas évek óta most a legnagyobb, több mint 150 000. Emiatt csökkenteni kellett az állami kiadásokat és a külföldi hitelfelvételeket. A szigorú takarékosság eredményeként már biztató jelek mutatkoznak a külkereskedelmi mérleg alakulásában. 127
