Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Valki László: A „hatalmi egyensúly” elméletéről
motívumok alapján cselekedtek és gondolkodtak, így ugyanazokból a történelmi eseményekből azonos következtetéseket vontak le. Ennek alapján kialakulhattak bizonyos külpolitikai játékszabályok is. A napóleoni polgári állam, és főleg háborúi természetesen megzavarták az európai egyensúlyt, 1815 után azonban rendbejöttek a dolgok, és a későbbi polgárosodás már nem változtatott a helyzeten. 1914 után azonban — úgymond — mégsem az első szocialista állam létrejötte vetett véget a hatalmi egyensúly érvényesülésének, hanem az a mód, ahogyan a győztes hatalmak a legyőzöttekkel bántak, ti. megfosztották őket a kölcsönös egyensúlyozásban való részvétel lehetőségétől. Anglia különösen aktív volt a szövetségek felbontása, újrakötése és a szövetségek váltogatása tekintetében. Ezzel függ össze a hatalmi egyensúly elméletének másik fontos vonása: az „egyensúlyozó hatalom” feltételezése. Churchill egy 1936-os beszédében büszkén szólott a szigetország „csodálatos, tudatalatti tradíciójáról”: „Négyszáz éven keresztül Anglia külpolitikájának lényege a kontinens legerősebb, legdominánsabb, legegresszí- vabb hatalmával való szembenállás volt... Anglia minden alkalommal a nehezebb feladatot választotta ... könnyű és igen csábító alkalom lett volna, hogy a legerősebb hatalomhoz csatlakozzunk és megosszuk vele hódításának gyümölcseit.. . Mi azonban a gyengébb hatalmak mellé álltunk, és legyőztük a kontinens katonai tirannusát, bárki volt is az ... ezáltal megőriztük Európa szabadságát.”7 A szerzők szerint Anglia azért tudta betölteni e szerepet, mert szigetország lévén közvetlenül nem volt érdekelt európai területi kérdésekben, viszont egész történelme során tartott egy megerősödő kontinentális nagyhatalom ellene irányuló hódító törekvéseitől. Saját hódító ambíciói inkább a gyarmatok felé irányultak. Sokak szerint az egyensúly törvénye valamiféle univerzális természeti törvény (maga a vizsgált kifejezés a mechanikából kölcsönzött hasonlat). Lényege, hogy a sok összetevőből álló rendszerek komponensei között különféle vonatkozásokban egyensúly alakul ki, illetve a megbomlott egyensúly helyreállítására többnyire automatikus folyamat indul meg. Példa erre a flóra és a fauna, a hasznos és a kártevő élőlények, az emberi organizmus különböző szervei stb. között fennálló biológiai egyensúly. К gazdasági életben is egyensúlyban kell állnia a fogyasztásnak és a felhalmozásnak, az exportnak és az importnak, a jövedelemnek és a kiadásoknak. Gyakran hozzák fel példaként a belpolitikai egyensúlyt, amely — úgymond — a polgári demokratikus államok kormányon levő és ellenzéki pártjai, a parlament és a kormányszervek között alakul ki. Ha az egyensúly megbomlik, hamarosan olyan folyamatok indulnak meg, amelyek az egyensúly helyreállításához vezetnek. Ha pedig ez valamilyen okból nem következik be, az egyensúlyhiány az érintett alanyok egyikének, sőt az adott rendszernek a megszűnését eredményezheti. A megbomlott nemzetköz} egyensúly helyreállítására irányuló folyamat is automatikus ? A legtöbb szerző szerint igen. Már 'Rousseau is ezt írta az örök béke feltételeiről szóló művében: „Az egyensúly, amely az európai társadalom meglehetősen különböző államai között áll fenn, sokkal inkább a természet müve, mint a [diplomáciai ] művészeté”.8 Morgenthau szerint „nincs választás a hatalmi egyensúly politikája és más külpolitikai irányvonal között... Annak az államnak, amely figyelmen kívül hagyja a politika követelményeit, vagy meg kell hódítania a világot, vagy el kell pusztulnia”.9 Toynbee azt vallot42
