Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései
figyelembe vevő, szelektív döntéseket magában foglaló cselekvési program előkészítésére irányul.”13 Egyetértünk a prognózis és a terv szerves összefüggésével, azonban elméleti és gyakorlati szempontból is szükségesnek tartjuk a jövő tudományos megismertetését elkülöníteni a tervezési folyamattól. A külpolitikai terv és a prognózis különbségeire a továbbiakban még részletesen kitérünk, de már itt szeretnénk rámutatni a prognózis kettős funkciójára. A jövőkutatás ugyanis nem merül ki a lehetséges jövő feltárásában, hanem — állandó folyamatként — a külpolitikai terv végrehajtását is figyelemmel kíséri. A külpolitikai folyamatok új eseményeit ugyanis a prognózis állandóan a jövőbe vetíti ki, ezáltal szükség esetén felhívja a figyelmet a nemzetközi kapcsolatokban a korrekciós alternatívákra. A külpolitikai tervezés a prognózisra épül, ebből adódik szerves összefüggésük. Az utóbbi nélkül az előbbi megfelelő módon nem végezhető el. A döntéshozatali szervek ugyanis mindig rendelkeznek kvalitatív jövőképekkel, amelyek a lényegesnek tartott paramétereket előre vetítik, és összekötik cselekvési módozatokkal14. A külpolitika bonyolultsága azonban nem teszi lehetővé az összes reálisan elképzelhető variáns tudományos módszerek nélküli felmérését, a következmények megállapítása pedig a prognózis nélkül szóba sem jöhet. A prognózis a tervezés több fázisában játszik szerepet. A külpolitikai tervezés, amely az adott célt, a kívánt jövőt operátorokkal, normatívákkal, irányelvekkel biztosítja és formálja át cselekvési stratégiákká, a következő stádiumokra osztható fel: 1. A célok meghatározása. 2. A tervezési probléma felmérése és behatárolása. 3. Az információ biztosítása és feldolgozása. 4. Első prognosztizálás. 5. A tervvariánsok összehangolása más tervekkel és a végrehajthatóság feltételeinek felmérése. 6. A tervvariánsok prognózisa, a döntési alternatívák feltételeinek kidolgozása. 7. A tervvariáns határozatra emelése. 8. Tervrevízió. A vázolt nyolcpontos külpolitikai tervező folyamatban a prognosztikai tevékenység a harmadik lépcsőben, az információ feldolgozásakor aktivizálódik, a negyedik lépcsőben elsődleges prognózisvariánsokat ad, a hatodik lépcsőben elkészül a prognózis, majd a nyolcadik lépcsőben a tervrevízió során jutunk el íaz ellenőrzéshez úgy, hogy a változó körülmények rendszerbe való integrációjával jelezzük a cél eléréséhez szükséges újabb mozzanatokat. A prognózis tehát a tervezési stádium legfontosabb, de nem egyedüli minőségi lépése. A terv nem direktíváit prognózis, hanem annál sokkal több. A terv, illetve a tervezési folyamat szabja meg a célokat, az értékrendszert, a kiindulópontokat, biztosítja és felméri az eszközöket stb., tehát egy sor prognózison kívüli minőségi szempontot tartalmaz. A tervezési folyamat nem elégszik meg a prognózis adta jövőismerettel, hanem eredményeit a gyakorlatban értékesíti. A tervezési folyamatokban jelentkező koordinálás és feladatlebontás, illetve ideálok, projektumok, programok tervek kidol30
