Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 2. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognózis módszerei
Az alábbiakban ismertetni szeretnénk néhány, a külpolitikai prognózisok készítése során használatos módszert. Teljes felsorolásra nem törekszünk, hiszen a szakirodalomban mintegy 200 módszert írtak már le — igaz, nem a külpolitikára adaptálva. Az ismertetésnek nem az a célja, hogy azonnal alkalmazható recepteket adjon. Szándékunk csupán az egyes módszertani lehetőségek megemlítése, előnyeik és problémáik vázolása, a fejlődés lehetséges területeinek körülhatárolása. A nemzetközi kapcsolatok jövőkutatásának módszereit két alapkategóriára oszthatjuk: az elméleti-logikai és az intuitív eljárásokra. Az elméleti-logikai kategóriába soroljuk a rendszerkutatási, modellezési és matematikai eljárásokat. A kategória jellegzetességét a kellő minőségű és mennyiségű következtetésekben látjuk, amely lehetőséget biztosít az aránylag jól megalapozott jövőkutatáshoz. Az intuitív kategóriák ezzel szemben a külpolitikában gyakori bizonytalansági tényezőkre épülnek, és így próbálnak választ adni a jövő fejlődésének kérdéseire. 1. A rendszerkutatás A rendszerkutatás6 a külpolitikai prognózis univerzális eszköze. Rendszerkutatásról beszélünk, mivel az igen gyakran használt rendszerelmélet kifejezés pontatlanabb. Nem elméletről vagy módszerről van szó, hanem hozzáállásról, szemléletről. A rendszerkutatás szükségessége abból adódik, hogy a külpolitika bonyolult, egymással meghatározott összefüggésben levő elemek egészet képező halmaza. Másképpen kifejezve, a külpolitika komplex, dialektikus struktúrája rendszerjellegű és adekvát szemléletet követel. Filozófiai szempontból vizsgálva, a materialista dialektika alapgondolatainak komplex alkalmazásáról van szó.”7 A rendszerkutatás univerzális jellegét a tudományközi együttműködés is szükségessé teszi. A rendszerkutatással járó rendszerszemlélet lehetővé teszi az interdiszciplináris együttműködés hatékonyságát, és kiküszöböli a kérdések szakemberek közötti elaprózódását, illetve a gondolkodás beszűkülését. ,,A megoldás . .. csak egy ... lehet: a specializáció helyett a szintetizálás, az ismeretek munkamegosztásszerű szétaprózódása helyett integrált elsajátítása és erre épülő önálló alkalmazása a konkrét feladatok széles körének megoldásában.”8 A külpolitikai rendszerkutatás tárgyát bonyolult, strukturált rendszerű, szervezett egészet alkotó, fejlődő objektumnak tekintjük, a kutatás pedig problémamegoldásra irányul. A definíció alkotó elemein a következőket értjük. 1. Bonyolultnak tekintjük a külpolitikai rendszerkutatás tárgyát, mivel olyan kauzális összefüggésekről van szó, amelyek végigkövetése gyakorlatilag lehetetlen, és ezért csupán a lényeges kapcsolatok vizsgálata jöhet számításba. Az objektum bonyolultságára irányuló kutatásnak tehát a sok kölcsönhatás közül a rendszeralkotó és meghatározó kapcsolatokat kell megállapítania. így például az európai biztonsági konferencia előkészítése során az összes ok és okozat összefüggésének vizsgálata nyilvánvalóan megoldhatatlan feladatot jelentett volna, a lényeges kauzalitások megállapítása azonban lehetséges és szükséges volt. 5
