Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában
mati népek önrendelkezési jogának elismerése mellett. A beterjesztett szovjet javaslatok a többi között hangsúlyozták: „E területek népei aktív részvétele útján az önkormányzat és önrendelkezés irányába történő progresszív fejlődés azt a célt szolgálja, hogy meggyorsítsa számukra a teljes nemzeti függetlenség kivívását.”3 A San Franciscó-i konferencia az ENSZ-nek a gyarmati területekkel kapcsolatos tevékenysége szempontjából azért jelentős, mert ezen dolgozták ki a gyámsági és ön- kormányzattal nem rendelkező területekre vonatkozó elveket és eljárásokat, amelyek az ENSZ Alapokmányának XL, XII. és XIII. fejezetét alkotják. Ezekben megfogalmazták a gyarmattartó hatalmak kötelezettségeit az igazgatásuk alá tartozó gyarmati területek önkormányzathoz és függetlenséghez juttatásáról és e területek népei jólétének, minden irányú fejlődésének előmozdításáról. Az ENSZ később a gyarmati területekkel kapcsolatban peticionereket hallgatott meg, határozatokat hozott és ajánlásokat tett, sőt megbízottai rendszeresen látogatást tettek a gyarmati területeken. Ily módon az ENSZ fórumai közvetlen tapasztalatokat szereztek az ottani állapotokról, a gyarmattartó hatalmak helyi politikájáról. 1946. december 13-án az ENSZ Közgyűlése elfogadta az 5 volt népszövetségi man- dátumos hatalom 8 gyámsági területére vonatkozó egyezményeket; ezzel életbe lépett a nemzetközi gyámsági rendszer. Minden gyámsági egyezményben egyetlen igazgató hatalmat jelöltek ki. A Közgyűlés 64/1. sz. határozata alapján felállították a Gyámsági Tanácsot. A szocialista országok és az újonnan függetlenné vált országok mind a Gyámsági Tanácsban, mind pedig a Közgyűlésen határozottan felléptek a gyámsági területek függetlenné válása érdekében. A gyámsági területeket igazgató hatalmak évi jelentései, a gyámsági területekre ellátogató missziók jelentései, továbbá a területek lakossága részéről az ENSZ-hez intézett írásos és szóbeli petíciók vitái során, a gyarmattartó hatalmak minden mesterkedése ellenére évről évre olyan határozatok születtek az ENSZ-ben, amelyek kifejezték a gyámsági területek népeinek érdekeit, és közelebb hozták függetlenné válásuk időpontját. Az ötvenes évek elejétől a gyámsági területek függetlenné válását az ENSZ-ben levő antiimperialista táborhoz tartozó tagállamok és a gyámsági területek lakosságát képviselő szervezetek egyre határozottabban követelték. A Szovjetunió javasolta, hogy a gyámsági területek többségének 3—5 év alatt adják meg a függetlenséget. Bár a javaslatot ebben a formában nem fogadták el, az ennek nyomán született 1064/XI. (1956) sz. közgyűlési határozat felszólította az igazgató hatalmakat, hogy jelöljék ki az összes gyámsági terület függetlenné válásának időpontját. A gyarmatosításellenes erők fellépése nem maradt hatástalan. Anglia bejelentette, hogy az igazgatása alá tartozó Brit-Togo — Aranyparttal való egyesülése után — Ghána néven 1957-ben függetlenné válik. Üj-Zéland arról tájékoztatta a Gyámsági Tanácsot, hogy Nyugat-Szamoa alkotmányos fejlődése alapján remélhető, hogy a terület 1960-ban teljesen önálló kormányt kap. Figyelembe véve a terület és őslakosság nagyfokú elmaradottságát, továbbá természeti körülményeit, Üj-Guinea esetében Ausztrália arra tett Ígéretet, hogy 1959-ig a területet teljes igazgatási ellenőrzése alá vonja. Az 1274/XIII. 94
