Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
se, az „új konzervativizmus” térhódítása, az ellenzék programalkotó elméleti tevékenysége és gyakorlati tömegszervező munkája fellendülésének eredményeként. Hermann Scheer stuttgarti egyetemi tanár érdekes tanulmányában rámutat, hogy az SPD reformpolitikájának krízise miatt az NSZK közvéleményében az 1970—1972-es évekhez képest ellentétes folyamat zajlik: a reformok iránti lelkesedéstől és a demokratikus változások igenlésétől a politikai apátia irányában. „Ez azzal függhet össze, hogy a szociálreformista előretörés a lakosság tudati állapotában, illetve annak hordozóinál nem volt biztosítva, azaz a társadalompolitikai problémák tudatosságának növelése helyett rövid lejáratú és megbízhatatlan emocionális áramlatokra támaszkodott.”34 A konzervatív előretörés az ifjúság körében érzékelhető a tartományi választások eredményében is. Az 1972. novemberi szövetségi választásokkal szemben a Hamburg tartományi választásokon a fiatal választók közül 21,1 százalékkal kevesebben szavaztak az SPD-re. (A 35 év alatti választókról van szó.) Az összes választókat tekintve 9,5 százalék volt a veszteség. Alsó-Szászországban a választók összességét tekintve 5,1, a fiatal választóknál 8,6 százalék a csökkenés. Hessen tartományban a választók összességét tekintve 5,3 százalék, a fiatal választóknál 15,6 százalék az SPD vesztesége. Bajorországban a csökkenés 7,6, illetve 17,1 százalék.35 A CSU korábban nem tartotta szükségesnek egy átfogó, elvi program kidolgozását, kongresszusi határozataiban csak a napi kérdésekkel foglalkozott. Az SPD/FDP koalíció második országos választási győzelme okozta a változást: világossá vált, hogy az SPD- állásfoglalások puszta tagadásával nem lehet választást megnyerni. 1973. január 29-én indult meg a tudományos igényű munka a CSU programbizottságának létrehozásával. A bizottság elnöke dr. Theo Waigel lett, a Junge Union bajorországi szervezetének elnöke, aki az ifjúság körében végzett munka tapasztalatai alapján a programkészítés fő követelője volt. A programtervezet a közelmúltban jelent meg, széles körű vita után 1976 végére várható végleges megszövegezése és kongresszusi jóváhagyása. A tervezet bevezető része nem titkolja, hogy a program új társadalmi igény kielégítésére és a közvélemény befolyásolása céljából készül. „Az unió alapvető politikai céljait a keresztény tradíció, a szociális piacgazdaság és a szabadságban megvalósuló német egység iránti törekvés határozta meg, ennek megfelelően alakította államunk sorsát az elmúlt évtizedekben. A CSU-nak semmi oka nem volt arra — mint az SPD-nek a Godes- bergi Programmal és az FDP-nek a Freiburgi Tézisekkel —, hogy politikájának alapjait radikálisan megváltoztassa. Társadalmunk gyors változása azonban új kérdéseket vet fel az emberekben és különösen az ifjúságban a politikai terület alapelveiről és célkitűzéseiről. Tekintettel a politikai cselekvés elméleti megalapozása iránti igényre, a CSU válaszol erre a szellemi kihívásra.”38 A választási kilátások értékeléséhez érdemes megvizsgálni egy kérdést a CDU belpolitikai programjából is. Helmut Kohlnak a mannheimi kongresszuson elmondott beszédéből idézek: „Azt kell most tapasztalnunk, hogy á kormány gondatlan költségvetési politikája fenyegetően beszűkíti a szociálpolitika cselekvési szabadságát. Már kezdődik a szóbeszéd a szociális kedvezmények visszavonásáról. Szövetségi Köztársaságunkban csak egyetlen ok miatt következik be a szociális kedvezmények visszavonása: a szo87